Történelmi, harcos, trónviszályos, kalandos.

Mercia királya, AEtelred haldoklik, és mivel törvényes fia nincsen, már most megindul az ügyeskedés, ki kövesse a trónon. Utolsó erejével még a lányát, AElfwynn hercegnőt próbálja szeretője bátyához hozzákényszeríteni, így őt örökössé tenné. Lord Uhtred viszont a király feleségét, Alfréd király lányát akarja királynőként látni, így fiával és csapatával közbelép. Kimentik a hercegnőt a nem kívánt esküvő elől, és menekülnek. A hadiúr egy politikai cselt is előkészít, hogy a neki tetsző örökös uralkodjon. Közben védelmébe veszi AEthelstan herceget is, királynője unokaöccsét, aki egyben a nyugati szászok királyának, Edwardnak az elsőszülöttje is, és tüske Edward második felesége családjának szemében. Merényletek és ármányok közepette Uhtred a lánya sorsát is el kell, hogy rendezze.

Bernard Cornwell ír a kortársak közül az egyik legjobban történelmi regényeket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ritka a szólóregénye, tőle hosszú sorozatokat is kiadnak, és olvassuk is őket. Az Angolszász krónikák a 800-as évekbe visz vissza, amikor a vikingek megindulnak, és a kevés megmaradt angolnak élet-halál harcot kell vívni a fennmaradásért.

A 8. kötetre az egykor fiatal főszereplők korosodnak, és lassan a gyermekeik veszik át a történelem sorsának alakulását. Uhtred azonban még erőteljesen rajta tartja az ujját az események nyomópontján, így akaratlanul is azoknak az eseményeknek a közepébe kerül, melyek majd Anglia kialakulásához vezetnek. Most kapunk egy kis trónviszályt, belső háborút és a vikingek elleni csata sem marad el.

Cornwell mesterien alkalmazza a technikát, mellyel nem a valós történelmi személyt helyezi a középpontba, hanem egy kitalált alakot, aki ismeri a történelem alakítóit, segít nekik, és minden lényeges eseménynél jelen van. Uhtred is ilyen.

Tetszett a kötetben, hogy olvasmányos és szórakoztató akkor is, amikor az udvari élet és ármányok vannak a középpontba, de a csatajelenetek is jól megírtak. Cornwell mindkettőt profin írja, és úgy szerkeszti össze a kötetet, hogy arányosan mindenből kapjunk kicsit. Politikát, harcokat, de a magánéleti szálakat is kavargatja.

Annyira jól szerkeszt, hogy már most későbbi kötetekre utal, miközben az előző részekkel is fenntartja a kapcsolatot. A történetet úgy alakítja, hogy az is értse, aki még nem olvasott a sorozatból egy részt sem, de működjön a sorozat erős tagjaként annak, aki halad sorban a regényeken.

Erőssége az is, hogy a karakterei nagyon emberiek. Itt nincsenek makulátlan hősök, hanem érdek orientált egyének, akik a maguk módján küzdenek a céljaikért. Nem csinál szörnyeket azokból, akik a főszereplőivel ellentétes oldalon állnak, ők is emberiek és érthetők, csak másban hisznek. Így simán belefér a regénybe az is, hogy egy ellenségből vő lehet.

Gördülékeny, olvasmányos az egész, amiben a korhangulat is nyomon követhető. Nem finomkodik, realista, de nem is durvul a szöveg indok nélkül. Helyén vannak benne a gesztusok és a nyelvezet is.

A korszak és téma különben is divatos most, simán hozzákapcsolható a Vikingek eseményeihez, de az Angolszász krónikák maga is követhető sorozatban. Folytatás? Várom!

Cornwell: Az üres trón – Mint történelmi: 85% a hiteles adatok szórakoztató regénybe ágyazottan, jó karakterekkel.

Szubjektíven: 75% izgalmas, érdekes, de annyira lassan haladunk a végkifejlett felé…