Jövőbeli, menekülős, mesterséges intelligenciás, kapcsolatos.

Irina fejében beépített memória van, ami különleges képességet adott neki. Képes átlátni a számítógépes rendszereket, így egyike azoknak, akik képesek valamiképpen a megfogathatatlan mesterséges intelligenciákkal kommunikálni, és megfejteni termékeiket. Most kizárólagos szerződést akarnak kötni vele, a pénz csábítja is: állandóan az éves Mayo Klinika kezelésre gyűjt, mellyel az öregedést állítják meg. Kern harcművész tolvaj, akinek egy telefont kell elragadnia. De amint hozzákerül a készülék, vadászni kezdenek rá és az életéért kell futnia. Thales műtét után ébred: az apja mellett volt egy merényletkor, szétlőtték az ő fejét is, egy új memórialemez tartja életben. De sok emléke hiányzik, máshogy látja a világot is. Valakinek terve van hármójukkal, és a küldetésben mindenki az életét kockáztatja. Mert van egy rendszer, amit nekik kell felszámolni, bármi is legyen az ára.

Zachary Mason regénye egy másik világba visz el, amelynek sokkal fejlettebb a technikája, mint ami nekünk a rendelkezésünkre áll. Viszont, olyan irányba fejlesztette a társadalmait és a technikát, amire a kezdeményeket mi is észrevehetjük.

A világépítésével egyszerre voltam elégedett és elégedetlen. Az ötletek, amelyeket bevezet és megmutat, érdekesek és van bennük ötlet. Még akkor is, ha emlékeztettek másra. Ahogy ezek a memórialemezek képességet adnak, megőrzik az emlékeket, nekem beugrott Johnny Mnemonic. A gépekből olvasó/kommunikáló személyek ötlete is ismerős valahonnan, bár azon még agyalok, honnan. (Az Anon című filmben is volt ilyesmi, de más is volt.) Az MI önállósodása viszont nekem újdonság volt, a Terminátor nyomaiban haladva a mesterséges intelligenciák nekem olyan történeteket juttatnak eszembe, mint a Robokalipszis is, amelyekbe az okos gépek az ember ellenségei lesznek. Ez, ahogy kivonulnak a világból, de valahogy mégis manipulálgatják azt, érdekes.

Ugyanakkor annyi rétegét nem látom át az egész rendszernek, hogy maradtak bennem kérdések. Pont azért, mert az MI annyira fejlett és az ember felett áll, nem bírom megérteni, mit tett az a bizonyos intelligencia, hogy egyesek annyira ki akarják iktatni. Mintha csak a végcél lenne, hogy pusztuljon a gonosz MI, de engem érdekelt volna az is, mitől lett gonosz.

A karaktereket ügyesen kezeli, az osztott fókusszal mindenkit kellően be tud mutatni és árnyalni. Vannak köztük bonyolultabb, egyszerűbb személyiségek is. Irina, a kapcsolati hálójával és a hozzá kapcsolódó emberekkel talán a legérdekesebb. Kern kapja a mozgalmas szálakat, vele történik sok minden, hiszen ő az, akit üldöznek, és akinek futnia kell az életéért. Thales szemszögén át pedig mi is rácsodálkozhatunk a szép új világra.

A történetnek íve van, és megvan a kellő lendülete. Lassabb indítással bemutatja a szereplőit, és a világot, amiben élnek. Mivel mindannyian nagyon más körülmények között és társadalmi szinten vannak, velük a társadalmi csoportokra is ad a szerző egy kis kitekintést. Majd beindulnak az események, és a külön történetek lassan összeérnek. Nagy meglepetésnek kellene lennie, hogy miért is függ össze az életük, mi az ügy, de pont ennek a nagyságát nem éreztem ki a kötetből, ha intellektuálisan fel is fogtam.

Inkább tetszett, mint sem, de nem ez lesz a kedvenc sci-fi regényem. Egyszer érdekes volt.

Mason: Void Star - Mint sci-fi: 75% okos szerkesztés, érdekes történet, inkább kalandosan, mint agyalósan.

Szubjektíven: 65% a történetet érdekesnek találtam, a szereplőket annyira nem. A vége fura.