Anya – gyermekes, új életet kezdős, fenyegetett.

Jess 5 éve elkövetett egy hibát. Miután az anyja meghalt, viszonyt kezdett a munkahelyén egy férfival, akiről kiderült, hogy nős. A férfi otthagyta a terhes feleségéért, nem is sejtve, hogy Jess is gyermeket vár. A lány maga sem tudta, otthon hagyott gimnáziumi szerelme, vagy Simon az apa. De Ben feleségül kéri, és a kis Beth apja akar lenni, mit sem tudva Jess viszonyáról. Család lesznek. 5 évvel később Simon pont annak az előkészítőnek lesz az igazgatója, ahova Beth is jár. A lányra nézve azonnal leesik neki, az övé is. A nőt és a lányt is akarja, de mielőtt bármit léphetne, Beth egy játszótéri balesetben meghal és Simon neje, Louise megfenyegeti Jess-t, aki Ben nyugalma érdekében elmegy. 17 évvel később már Ed felesége, és egy helyes 2 éves kisfiú édesanyja. Louise és Simon újbóli feltűnése, az otthoni egyre gyanúsabb események azzal fenyegetnek, hogy újra elveszíti mindenét.

Ha nem is pont a legtipikusabb témában, de egy újabb femi-thriller került a polcokra. A Temetetlen múlt női szemszögű, női témájú, tipikusan femi-thriller. Messze nem azonos az ugyanerre a címre hallgató filmmel, melyben anno Harrison Ford szerepelt.

Ha meg kellene határoznom, miről szól ez a regény, a titkokat emelném ki. Hogy vannak olyan események mindenki életében, melyeket igyekszik maga mögött hagyni, titkok lesznek belőlük. De ezek vámot szednek a létükért: folyamatosan kínozzák azt, aki magában eltemette az eseményeket. És teljesen mindegy, miért kellett a titkot tartani. Még ha azért is őrzi, hogy másnak ne fájjon, akkor neki fáj helyette, és a saját életében tesz olyan dolgokat, melyek a múltból következnek, és amelyek nélkül teljesebb és boldogabb lehetne.

A regényre bontva Jess nagy titka az, hogy Beth apja nagy valószínűséggel Simon volt, és nem Ben, akihez hozzáment, akinek soha nem mondta el, hogy megcsalta. Hagyta, hogy egy más férfi gyerekét szeresse, majd gyászolja. És az, hogy ez a regény nagy titka, nekem nem jött be. Főleg, hogy előttünk nem nagy titok, már az első fejezetekben kiderül előttünk minden, csak azt figyelhetjük késő, ez a titok milyen áron marad titok.

Azért sem voltam oda, hogy a regény nagy első fele egy nagy lelki elemzés. Jess szenved, mert újra látja Simont, akihez még mindig vonzódik. Jess szenved, mert Beth meghal. Jess szenved, mert Louise azzal zsarolja, mindent elmond Bennek. Jess szenved, mert Louise újra felbukkan az életében, és fenyegeti. Jess szenved, mert még mindig bűntudata van, hogy nem vigyázott jobban a kislányára. Jess szenved, és hosszas elemzések, miért. Ahogy a jelenben egyre valósabb a fenyegetettség, valaki tényleg kiszemelte és ellehetetleníti, jobb lesz a cselekmény, de addig nekem eltúlzott a Jess szenved vonal. Dawson elég mesélősen írja ezt a vonalat is, de akkor is sokallom.

Thriller, így fontos lenne egy meglepő csavar is. Nem tudom, ki hogy volt vele, de én pont azt vártam bosszúállónak, akiről kiderült, hogy Jess rossz angyala lett. Azért a tetőponton volt meglepő cselekményszál is, de akkor is, vártam volna valami nagyobb húzást a végére!

Kevés karaktert mutat meg mélyen, cserébe Jess a legkisebb rezdülésig elénk van állítva. Működik így a regény, jobban is tetszett volna, ha a sok fájdalom- és önvád hullám elmarad.

Egyszer el lehetett olvasni, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat.

Dawson: Temetetlen múlt - Mint thriller: 60% női, nagyon a lelki elemekre koncentrálva. Thriller csak a végére jött.

Szubjektíven: 50% az eleje nekem túl érzelmes, lelki sérüléses. A végső csavarra is ráéreztem.