Sorozatgyilkosos, igazságot szolgáltatós.

20 éve brutálisan meggyilkoltak egy 15 éves kamaszlányt. Mary Alice számára nem volt könnyű a vég: nemi erőszak, csonkítás jutott neki. A tettért a 15 éves John került börtönbe, aki a drog miatt semmire nem is emlékezett a múltból, de érezte, hogy nem ő tette. A börtönben pokoli időszak vár rá – nemi erőszak, súlyos sérülések, az apja teljes megvetése. Mikor szabadul, elhatározza, igazságot szolgáltat, és rájön, ki az igazi gyilkos. Michael nyomozó, aki igyekszik eleget keresni, hogy fogyatékos fiának mindene meglegyen. A legújabb ügye gyilkosság, 14-15 éves lányoké, akiknek kiharapták a nyelvét. Segítségül egy társnyomozót rendelnek ki mellé, aki szép lassan elkezdi összerakni az eseteket, és egy 20 évvel korábbi ügy hasonlóságaira is felfigyel. Will élete sem egyszerű: árvaházi gyerekkorából egy barátja maradt, Angie, aki szintén rendőr, és aki egyszerre húzza magához és taszítja el a férfit.

Karin Slaughter regényei sem sorban jelennek meg nálunk, ezzel a kötettel az írónő korábbi sikereiből kapunk egy kis ízelítőt. Aki olvasott már tőle, fel is fogja ismerni azokat a jegyeket, melyek a későbbi munkásságában is visszatérő elemek lesznek.

Ami nekem a legjobban szemet szúrt, az a nők kihasználása és bántalmazása. Slaughter vonzódik az olyan női hősökhöz, akiket súlyosan bántalmaztak és megerőszakoltak. Hirtelen nem is tudok olyan regényt mondani, amiben nem történik ilyen bűneset. Sőt, az általam olvasottak 90%-ban maga a főszereplő az, aki elszenvedte a nemi erőszakot.

Itt többszörösen is megkapjuk ezt a témát. Egyrészt, a gyilkosságok visszatérő eleme a nemi erőszak. John-t is erőszakolták a börtönben, ahogy Angie gyerekkora is tele volt pedofil erőszakoló állatokkal. Will esetében ez a kérdés nem tisztázott, az biztos, hogy gyerekként rendszeresen verték és kínozták, több nincs kiemelve, de a fentieket elnézve nem lepne meg, ha neki is lennének ilyen tapasztalatai. Nem is könnyű olvasni a könyvet, ez annyira borzalmas. Nincs egyetlen karaktere sem, akinek egészséges lenne a múltja. Ha nem ő maga a szenvedő alany, aki máig nem épült fel a traumákból, akkor ő az a borzalom, aki mások szenvedésén élősködik.

Még talán Will állt hozzám a legközelebb, de az ő megkedvelése is nehezen ment. Általában a nem logikus érzelmi reakciókkal nem tudok mit kezdeni, és az ő kapcsolata Angie felé pont ilyen. A nő rendszeresen csalja, megbántja, de ő mindig visszamegy hozzá. Egyszerűen nem fogom fel, miért. Igazából a múltjuk köti össze őket, de a jelenben semmit nem ad neki a nő, csak fejfájást. Mindegy, kétlem, hogy ennek a rejtélynek most lelem meg a megfejtését. Maradjunk annyiban, hogy a sok tönkretett ember között nem találtam meg azt a hőst, akinek több száz oldalon keresztül szorítani tudtam volna.

A szerkesztés viszont nagyon tetszett. Slaughter eljátszik azzal, hogy váltogatja a nézőpontokat és az idősíkokat. Figyelni kell, mert az adott elbeszélő a saját emlékeit, szemszögét osztja meg velünk, és bizony vannak, akik maguknak is hazudnak és ferdítenek. Tetszett, ahogy a sok szál a végére összefut, és egy tetőponton minden esemény megoldódik.

Krimis, nyomoznak, de szerintem ebben meghatározóbb a lelki elem, a sok szenvedő ember.

Egyszer el bírtam olvasni, de többet nem fogom. Roppant lehangoló ez a sok erőszak.

Slaughter: Elnémítva - Mint thriller: 75% szerkezete jól összeáll, okos regény. A karakterei sérülésekkel mélyítettek.

Szubjektíven: 60% nagyon nehezen ment a szereplők megkedvelése, de a történetvezetés jó.