Fülszöveg: 
2029-et írunk. A klímakatasztrófa bekövetkezett, az emberiség a túlélésért harcol.
A nagy hatalmi tömbök szövetsége, a Klímaszövetség gátat akar vetni a káosznak és az éhség-háborúknak. A legfontosabb eszközük egy szuperszámítógép – amely azonban egy egyformán zseniális és megszállott bűnöző kezébe kerül.
Már csak két ember akadályozhatja meg a legrosszabbat: a kishivatalnok Thomas Pierpaoli, és a temperamentumos milliomosnő, Ariadna. Miközben vadásznak rájuk, és veszélyes során kell átverekedniük magukat, nekik csak egy cél lebeg a szemük előtt: megmenteni a világot.
De vajon megmenthető-e még egyáltalán az emberi faj?
Szerintem:
Folytatódik a harc a világ megmentéséért. De különben nem szükséges a regényhez semmilyen
előismeret, nem is nagyon van kedvem folytatásnak hívni. Új szereplők főszerepelnek, és mindössze annyi a kapcsolat, hogy a korábban megkezdett folyamatok után haladunk.
Vagyis, a világ vezető hatalmai összefogtak, hogy megállítsák a klímakatasztrófát. Van azonban egy zseniális férfi, aki káoszt akar elszabadítani, és szabotálni kezdi a terveket. Egy páros pedig az útjába sodródik, és próbálják megállítani.
Talán ebből látni is, hogy ez most inkább thriller, mint cli-fi. Az benne a fő, hogy a gonosznak milyen terve van, és a Thomas – Ariadna páros miképpen tudja felvenni vele a harcot. Nagyon sokáig különben sehogy. Amint a guru a kvantumszámítógép tulaja lesz, még olyan ügyleteket is le tud bonyolítani, mint az államfő meggyilkolása a sterilizációs műtétkor, úgy, hogy abszolút balesetnek tűnik az egész. Mert az egyik műtéti eszközt machinálták, de olyan távolról, hogy inkább sci-fi így ölni.
Még csak azt sem tudom írni, hogy nagyon eredeti ötletek lennének benne. Van kölcsönzés a Bibliából: a gabonatartalék sáskák általi elpusztítása Mózest idézi, de különben ezt sikerül a főszereplő párosnak megakadályozni. A születésszabályozás a túlnépesedés ellen meg egyáltalán nem forradalmi gondolat. Itt éppen India gyötrődik ennek a döntésnek a meghozásával, és megy is körötte a mindenféle manipuláció, hogy melyik férfi kerüljön hatalomba. Aki megtenné, vagy aki a hagyományok védelmében haladna tovább a világ pusztulása felé.
Kissé azzal is szenvedtem, hogy annak ellenére, hogy ez most jobban szereplők köré épülő regény, és nem nagy folyamatokat bemutató, mégsem kedveltette meg velem a főszereplőit. Egyáltalán, mennyit tudunk Thomasról és Ariadnáról? Akár annyival is el lehetne intézni, hogy ők a jó cél harcosai, míg a guru káoszt akar és ennyi a regény alapellentéte is. Káosz lesz, vagy rend, ami a megmentés kulcsa is lehet?
Nincs jellemépítés, nem foglalkozik a karakterek építésével, csak mozgatva vannak a játszmában, ami – ahogy már írtam – most nem nagyon kötött le. Azt meg hagyjuk is, hogy végig ragozva van mellékvágányon, hogy ez a két ember hogyan is áll egymással. Annyira vérszegény, feleslegesen beleerőszakolt szerelmi száluk van, hogy ha nem lett volna, sem tűnt volna fel a hiánya.
A szöveg pedig száraz. Hiányoznak a nagy jellemek, a jól megfogott konfliktusok. Még csak olyan jelenet sem ugrik be, ami olyan jól meg lett volna komponálva, hogy emlékeznék rá.
A célkitűzés és a regény jó oldalon állóinak az értékei pozitívak, de szórakoztató regényként ez most gyengébb volt számomra.
Idézet:
A múlt egy szajha. Mindenki magának akarja, mindenki gyűri, mindenki átértelmezi. Csak a jövő szűzi…
