Fülszöveg: 

A klímaváltozás soha nem látott mértékű katasztrófával fenyegeti a világot.
Megváltoztatja a Földet, és megváltoztatja mindannyiunk életét. A tragédia elháríthatatlannak tűnik – amíg a három nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína egy radikális lépéssel szövetségre nem lép. A Klíma-Szövetség szigorú szabályai azonban drasztikus beavatkozást jelentenek az emberi élet minden területén – akik pedig nem hajlandók alávetni magukat az új valóságnak, a legkeményebb megtorlással számolhatnak. A Föld jövője pedig hirtelen egy félénk szakács és egy jelentéktelen kis titkosügynök kezébe kerül…

Szerintem: 

Releváns téma, és sokkal többet kellene ezzel foglalkoznunk. Közismert tény, hogy

Dirk Rossmann egyik szívügye a klímahelyzet és a megoldás keresése. Hasonlóan a téma szószólója, bár azért annyira nem is, mint David Attenborough. Szórakoztató regényt írt a témában, és fogom is a fejem, miképpen értékeljem.

Mert, ha azt nézem, miről szól, akkor nagyon rendben van. Megmutatja a válsághelyzetet, és egy-egy jelenettel jól tudja érzékeltetni, mitől szenved a világ. A ma az utolsó perc, amikor már karnyújtásnyira van a katasztrófa. Felforr a Föld, túlnépesedünk, az erőforrásoknak vége, az állatokat halálra ítéltük. Vannak teóriák, mi végez majd az emberiséggel. Rossmann is hoz egyet a 6 legvalószínűbből: visszatér egy vírus vagy baktérium, amit a Föld egyszer már leküzdött, de az emberekkel még végezhet. Ezt mutatja be egy zárt népcsoportnál, a nyenyecek esetében.

De Rossmann annyiban más, hogy van egy megoldási ötlete és azt is részletezi. Itt egy terv, mit kellene csinálni. Sok minden van benne, amire nagyon tudok bólogatni. Az első, hogy komoly nagyhatalmi elköteleződés kell hozzá. Fel kell adni dolgokat, és az egyéni érdekeken túl kell látni. Felülről kell megfogni, mert lemondhatok a húsevésről, lekapcsolhatom a lámpát és nem folyatom a csapból a vizet, akkor sem mentem meg ezzel a pandákat vagy az esőerdőt. A vezetőknek, a hatalmasoknak kell akarni a változást és meglépni. Felülről kell változtatni a rendszeren. A második, hogy miket kezel a legégetőbb problémaként. Az erdők pusztulása, a harmadik világ sokgyerekes családrendszere. A harmadik, ahogy az egyént képbe helyezi. Már ebben a történetben megjelennek, akik a változásokat az egyéni szabadságjogaik megsértéseiként élik meg. Pedig nem csinálták a kormányok rosszul itt: megmaradt a lehetőség, aki akart, nem kellett étrendet változtatnia vagy másképp élnie. Éppen csak ki kellett fizetnie a plusz adót, amibe ez kerül. Az ember sajnos ilyen lény, nem tud több lépéssel előre gondolkodni. És ez visszaköszön a történetben is.

Egész krónikaszerűen van megírva, ahogy 2100-ban a tudósok visszatekintenek, és előttünk megelevenedik a múlt, hogy jutottak el abba a megírt 2100-ba. Ezért lehet több helyszín, többféle szereplő. A végén beszélgető tudósok nem egyszer olyan szereplők leszármazottai, akikről a visszanéző fejezetekben lehet olvasni. Megjegyzem, ezekből van több, 2100 inkább keretként szolgál.

A sok kisebb történeten túl egy nagyobb van, ami végső soron mindent meghatároz majd. Hogy a szuperhatalmak összefognak, és tényleg megkezdik a Földet mentő lépések sorát. Egy nagy ellenkező van a történet során – Brazília. Ott nem akarnak leállni az esőerdő irtásával, és a küszöbön áll, hogy a válasz katonai megtorlás lesz. Egyeseknek ez lenne az érdeke, hiszen a fegyverlobbi és egyéb ágazatok nem örülnek az új irányelveknek. Egy kis káosz lesöpörhetne mindent, és tesznek is érte, hogy visszaálljon a korábbi rendszer.
Minden negatív megnyilvánulás ellenére pozitív a könyv hangulata. Itt lehet és találnak is megoldást, sikerül az emberek fejében is elindítani dolgokat.

Szereplő bőven akad benne, de különösebben senki nem emelkedik ki. Itt fontosabbak a világot változtató folyamatok, a kormányok lépései, mint az egyes szereplők személyes sorsa. A konfliktusrendszere is egyszerű: környezetvédelem ellen/mellett.

Van cselekménye. Thriller vonal azzal, hogy mi fog történni Brazíliában. Így némi izgalmat is sikerül a történetbe csempészni, annak ellenére, hogy a 2100-ban játszódó keret és az ott tapasztaltak azért árulkodók, hogy korábbi konfliktusok miképpen végződhettek.

Gyorsan olvasható, pörgős, de nekem elsősorban nem thriller volt. Bár, az öko-thriller verzióval ki tudok egyezni. Feszült, bűnügyi vonalat is használó szórakoztató történet, komoly maggal.

Idézet: 

Ha a jó érdekében egyesítjük a képességeinket, mi is képesek leszünk túlélni. Akkor csodákat tehetünk. Egy kilencedik kart teremthetünk. A polip kilencedik karját.

Az ember folyamatosan mindent jobbá és rendezettebbé akar tenni. Mindannyiunkban megvan ez, mintha a DNS-ünk része lenne. Csakhogy nem mindegy, hol, mikor és hogyan avatkozunk be a természet rendjébe. Vissza kell fognunk magunkat, mert a természet nem akarja, hogy mindig és mindenhol szabályozzuk és javítsunk rajta.