Tudományos, jövőbeli, gondolkoztató.

Pár éve valami történt a Földdel. Egy idegen valami kilökte, megváltoztatta. Pár ember, egy új létezési formába a Földeket járja, próbálnak rájönni, ki tette és miért. Az egyiken Szófia saját maga e világi, fiatalabb verzióját figyeli, és a bolygó mesterséges intelligencia kutatásait. Nem bírja megállni, pár társával beavatkoznak és fizetnek érte. (Isten gépei) Az emberiség a mesterséges intelligenciáktól várta, hogy megoldják a Föld minden gondját. De a létrejött tudatok elszöktek az űrbe. Melvin az élete nagyját egy segítő MI tervezésébe fekteti, míg felfogja az igazságot. (Az MI-teremtő) Már a regényeket is szoftverek írják. Az utolsó író be akarja bizonyítani, hogy az igazi mégis az, amit ember írt. Írni kezd, e-macskája tanácsaira figyelve, és egyszerre arat sikert és bukik el. (Az utolsó író)

Nem először bizonyosodik be számomra, hogy a sci-fi az a műfaj, amit kis dózisokba tudok úgy fogyasztani, hogy élvezni is tudjam. Philip K. Dick novelláit imádom, a regényei nagyjával szenvedek. Brandon Hackett talán nem veszi sértésnek, hogy nálam ugyanabba a kategóriába esnek a könyvei, mint a Dick élményeim. A novellák tetszettek, az eddig olvasott regényeivel – Az ember könyvének kivételével – szenvedtem.

A jelen kiadás, amit az Agave hozott tető alá, azért is érdekes, mert az Isten gépei kisregény most ünnepli a 10. születésnapját. Így kapott egy új kiadást, mellette másik novellákkal, és átdolgozással. Nekem tetszett, mennyire tartani tudták a koncepciót. A mesterséges intelligenciák állnak a középpontba, és nekem hozott olyan felismeréseket a kötet, amire eddig eszembe se jutott gondolni.

Ahogy az Isten gépei is feldobják, azokat az utakat tudtam én is elképzelni a mesterséges intelligenciák kifejlődésével, amit itt vázolnak. Az MI fölénk nő, és elpusztít. Mint a Terminátor univerzumban, vagy a Mátrixban. Vagy segítő lesz, az emberiség fölé növő Isten. De itt olvastam valami olyat, ami az emberi egoizmus miatt meg se fordult volna a fejemben.

Az MI-teremtő világában ezek az intelligenciák elmennek, mert az emberiség nem érdekes nekik. Annyira magunkra koncentrálunk, ezért ezt a lehetőséget fel se szokták vetni, pedig logikus, és engem nagyon meg is fogott. Tényleg, mi érdekes lenne egy szuper intelligenciának bennünk? Logikus, hogy egy ponton elmegy.

De ezen túl is sok érdekes ötletet dob fel a szerző. Szinte sajnálom, hogy már nem kell modern irodalom szemináriumra járnom, mert nagyon szívesen bevittem volna Az utolsó írót. Ez a nincs új a nap alatt, ugyanazokat a zsánereket és történeteket meséli az irodalom újra és újra, ez a gondolat simán több órás elemzés tárgya lehetne. Így van, vagy azért akadnak még eredeti sztorik? Felveti a toposzok kérdését is. Szóval, az irodalom tanár diplomámmal ezt a sztorit kifejezetten érdekesnek találtam.

De akad líra is a történetekben, a Homokba írt történetben azt találtam.

Jól felépített, érdekes történetek ezek, amelyekben ráadásul meg van az a kettősség, hogy jó sztorik, de tudományosan is el tudom őket hitelesnek fogadni. És érthetőek is, lekötöttek engem is, pedig inkább művészet, mint tudomány párti vagyok.

Az ítéletem szerint ez egy jó gyűjtemény, én szerettem és fogom még kézbe venni.

Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról - Mint sci-fi: 80% eredeti ötletek, jó történetek. Tudományos magú, de olvasmányos történetek.

Szubjektíven: 85% tetszett a gondolatvilága, több mindennel tudtam azonosulni. Sok új volt.