Fülszöveg: 
A távoli Tanzer bolygón a tudományos pályára készülő Emily Schroeder és két kistestvére, a csillagközi felfedezésekről álmodó Kaito és a táncművészetért lelkesedő Diali az elsők közt észlelik az égbolton szupernóvaként felragyogó kozmikus jelenséget, amely ahelyett, hogy elhalványulna, egyre csak növekszik, és mintha az egész világmindenséget akarná felfalni.
Egyesek szerint ez az Univerzum haldoklásának elsőként észlelt pillanata. Az elmélet sokakat rettegéssel tölt el, míg másokat vallásos fanatizmusba kerget, mert senki nem tudja, mi történik, amikor a vakító fényár eléri a Földet. Emily, Kaito és Diali a maguk módján próbálnak szembeszállni a fenyegető apokalipszissel, és kénytelenek megkérdőjelezni mindazt, amit Univerzumról, létezésről és szabad akaratról gondolnak.
Szerintem:
Családtörténetbe oltott sci-fi, sok szál és egy olyan veszély, ami
leküzdhetetlennek tűnik. Annyira talán nem érzem újszerűnek, mint amikor testeket nyomtattak, de azért ebben a regényben is volt meglepő elem.
Az alaphelyzet, hogy az emberi világ veszélybe kerül. Jön egy kitörés, ami elől nem lehet menekülni. Eleinte nem tudják, pontosan mi fog történni, de amikor már igen, nem győznek megoldást találni, hogy kikerüljenek a veszélyzónából. Ez a törekvés pedig mindig egy család köré fog összpontosulni.
Az apa volt, aki felfedezte, hogy közeleg ez a fény és nem jelent jót az emberiségnek.
A nagylánya lett a tudós, aki kereste a megoldást. Kitalált egy védőfalat is, de aztán ugrásokkal egy egészen más módszert is kidolgozott, hogy lehagyják a veszélyt jelentő titokzatos fényt.
A fia a kalandor, aki egy kutatócsoporttal a fény elé ment, hasznos tudással jött haza, majd a politikai rendszerek megváltozásakor vezetővé növi ki magát.
A kisebbik lánya a lázadó, aki egy különös szektába keveredve feladja magát, bérgyilkossá válik és egy más entitás szolgálatába áll.
Az apa viszonylag gyorsan kikerül a képből, de aztán a gyerekek, majd felnőttek között váltogatja a nézőpontot, hogy minél több helyzetből és más zsánerben megvilágítsa a korszakot. Hiszen teljesen mást fog belőle érzékelni egy fizikus, vagy egy bérgyilkos.
Változatos is, és végig érdekes tud lenni. Azt nem merem állítani, hogy értettem is végig. Az a módszer, amellyel majd Emily a kiválasztott keveseknek menekülőutat nyer, nekem már túlzottan fizika.
Az viszont érthető és izgalmas, hogy a fényben mi történik. Az eleve elrendelések és a szabad akarat csatája, ami máskor is előkerül a cselekményben, de itt direkt meg is jelenik. Hiszen a fényben jövőképek vetülnek ki, és ha az emberek nem úgy cselekednek, mint a kép mutatta, meghajlik a tér és jön a halál meg a pusztulás. És még így is, képesek azon tanakodni, hogy akkor az embernek van-e választása. Az még tetszett is, hogy mindkét oldalnak meglesznek az érvei, és a regény nem dönti el a kérdést. Szabad a választás, hogy melyik verzió az elfogadhatóbb.
Több évtized története, így bőven lehet benne világépítés is. Van is benne. Nem csak a tudósok világa, a fény és a megoldások vannak jelen, hanem diktátorok, forradalmárok és a rendszerek csatája is.
Tetszett az is, hogy a három testvér stílusa a szövegben is más. A húg különül el legjobban, de észrevehető mindegyiken, hogy milyen közegben mozognak.
Szép a borító is, de ez már csak egy plusz. Fontosabb, hogy a belbecs is megvan.
