Házasságos, titkos, cselvetős.

Látszólag Paul és Mia Strom a tökéletes pár. A férfi jóképű, karizmatikus, vezető beosztásban. A felesége szép, gazdag családból származik, és csodás anya lett, aki otthon maradt a karrierjét feladva a két kisfiukkal. Most egy közös hétvégét terveznek: a fiuk bébiszitterre bízva, ők pedig a vidéki villa felé veszik az irányt. De a látszat gyakran csal: a legszebb napnak tervezett kiránduláson mindkét félnek megvannak a maga tervei a másikkal. Mert Paul és Mia is titkokat őriznek, amelyek most sorra ki kell, hogy derüljenek. Egymás elszólásait figyelik, egyre feszültebb a helyzet, és mire a villába érnek, már nyilvánvaló, hogy valaminek történnie kell. Azt még ők sem tudják, mi történik a leleplezést követően: véget ér a házasságuk, vagy akár egymás életére is törnek?

A divat irányzatok közül az egyik legjobban most a femi-thrillerek mennek a könyvpiacon. Tudjátok, ezek azok, amelyekben van egy jobb sorsra érdemes nő, aki gyakran észre sem veszi, hogy egy szerette mennyire kihasználja – legyen az a férje, apja vagy akár a testvére. (Vagy észreveszi, de nem tud kitörni a helyzetből.) Sajnos, nagyon sok egy kaptafára készül, ami miatt én már elkezdtem unni őket. De mivel szeretem alapvetően a zsánert, egyet-egyet elolvasok, és akadok olyan kötetekre, mint ez is.

A legszebb nap a bizonyíték, miért olvasom még őket, ha összességében unom a zsánert. Mert még akadnak jó ötletek, jó kötetek, amiket még mindig tudok élvezni.

A cselekmény rafináltan építkezik. Ha csak a szereplők jelenjében megtett dolgait nézem, akkor tulajdonképpen alig csinálnak valamit. Lemennek a villába, és beszélgetnek. Ennyi. Nem tűnik izgalmasnak, pedig nagyon is az. Mert ez az egész egy játszma. Érzed a szövegből, hogy mindketten akarnak valamit, mindkettőnek van valami hátsó szándéka, és mindkettőnek megvan a maga története. De az írónő csak lassan fedi fel a lapjait – kik ők, miket tettek és most mit fognak tenni. Ez olyan feszültséget szül, ami falatja a fejezeteket.

Tetszett az elbeszélő mód is. A narrátor Paul, és Rouda remekül használja ki a karakterét félrevezetésre. Valamilyennek tűnik a férfi, mert valamilyennek látszani akar. És mivel ő a narrátor, saját maga által ismerjük meg a képet, amit elhitet magáról. A rendes férj, sikeres férfi, szerető édesapa. De aztán hullani kezdenek a rétegek, és okosan végbemegy az átalakulás. Először csak mi is gyanakodhatunk, ahogy Mia egyre több mindent felfed, ahogy Paul is egyre több mindent, a nyers igazságot is elmondja az olvasónak magáról.

Kifejezetten tetszett az a rész, amikor Paul szinte szembefordul velünk, és azt mondja, már rájöhettünk ki ő, akkor nem játszik tovább. És az igazi személyisége kezdi kommentálni az eseményeket. Igen, olyan volt, mintha lebomlana a negyedik fal, és Paul hozzánk szólna.

Az idősíkok szépen egymásra épülnek, a karakterek működnek és érdekesek. Mondjuk, általában szívesen olvasok szociopatákról, és Rouda eredeti ötletet talált arra, hogy jobban megértesse ezeket a karaktereket.

Jó a regény stílusa is. Olvasmányos, korrekt, könnyen olvasható és szórakoztató. Könnyed annak ellenére, hogy egy-egy ponton milyen komoly témákat feszeget.

Kellemes meglepetés volt, nekem kifejezetten tetszett. Okos könyv.

Rouda: A legszebb nap - Mint thriller: 90% rafinált az elbeszélés, gondosan felépített a csavar, és jók a karakterek.

Szubjektíven: 95% femi-thriller, kicsit másként. Ilyen ötletekkel még szeretem a zsánert.