Gyerekrablós, gyilkosos, nyomozós, misztikus.

Janka a boldogulásért küzdő fiatal lány Szegeden. Helyes, kedves, de egy életét megnehezítő betegség és furcsa lidércnyomások miatt többet kell küzdenie a társainál. Talán ezért is Léna a legjobb barátnője, akit bíztat, hogy költözzön fel hozzá a szülőfalujukból, és teljesen legyen önmaga. Hiszen Léna is küzd: fiúnak született, de kiskora óta inkább lánynak érzi magát. Már meg is kezdte az átalakulást, amit a saját apja is rossz szemmel néz. A két lány éppen csak megkezdené a közös életet, amikor tragédia történik. Janka öccse és pár barátja eltűnik, majd az egyik fiú brutálisan megcsonkítva kerül elő. A rendőrség is nyomoz, de Janka sem bír tétlenül ülni. Álmait, a sziget múltját is felhasználva siet az öccse megmentésére.

Szeretném hinni, hogy a magyar regényekről lassan lekerül a stigma. Miért lenne rosszabb, mint egy amerikai vagy angol történet attól, hogy magyar a szerző? Ifjúsági regényekben már siker sorozatok is születtek, és egyre több zsánerben bizonyítanak a hazai szerzők.

John Cure ugyan álnéven publikál, de az angolos név ellenére nála is észrevettem az elmozdulást. A boszorkány hagyatéka az ötödik regénye, de az első, amelyben magyar történetet mond el. A korábbi négy angolszász területen játszódott, és ha valaki nem nézte meg alaposan a kiadási adatokat, nem tűnt fel neki, hogy magyar szerzővel van dolga. De most magyar történetet kaptunk, szegedi és környéki helyszínekkel, magyar történelemmel.

Talán ennek is köze van ahhoz, hogy most először nem az ugrott be, hogy mire emlékeztet a regény. Sokkal eredetibbnek és ötletesebbnek éreztem, mint az előző regényeket. Mintha sokkal jobban a szerzőé lenne, de az is lehet, hogy sokkal jobban a magaménak éreztem.

Tetszett, ahogy minden zsáner elem szépen működik, pedig abszolút magyar a regény környezete. Akad benne utalás, bár csak egy nagyon minimális, a mai társadalmi-politikai hangulatra, és a misztikus elemet is a magyar történelembe és hitvilágba ágyazza be. Az egyetlen, ami nekem kicsit fura volt, a keresztnevek. Igen, magyar nevek, a Jankát az Aranyélet szépen vissza is hozta a köztudatba, de a Léna? Az annyira orosz hangzású. Ahogy belegondolok, nem is ismerek se egy Jankát, se egy Lénát. De ez legyen a legnagyobb bajom.

A cselekmény szépen építkezik, finoman kezelve a horror, misztikus és thriller elemeket is. A thrillert éreztem legerősebbnek benne: ahogy a fiúk a fogságban az életükért reszketnek, ahogy Léna és Janka nyomozni kezdenek. Működik is, mindkettő elem. Erre épül rá Janka boszorkány öröksége, amit még saját magának is fel kell fedeznie és el kell hinnie. A lány félelme, az álmok lidércnyomása nekem nem volt elég, hogy meglegyen a horror élményem. Az leginkább ott érhető tetten, amit a gyerekrabló, gyilkos művel. De mintha oda lenne figyelve a korhatárra, nem kapjuk meg az igazi slasher horror képeket és hangulatot. Azt nem írja meg a szerző, hogyan öli meg a kamaszokat, és a fiúk mit éreznek közben. Ahogy a holttestek előkerülése, a rendőrségi részek is szolidak ezen a téren. Van egy szűrő, ami az igazán durva részeket levágja. Ezért is húzok inkább a thriller irányába: inkább azt írja meg, a még élő fiúk hogyan rettegnek és küzdenek, nem a halálba menők sorsát követi.

De a két hősnőt szépen mélyíti el, és a stílusa is olvastatja magát. Nem is hiányzott az a plusz horror, nagyon korrekt, és magyar thriller lett így a végeredmény, ami tetszett is.

Cure: A boszorkány hagyatéka - Mint thriller: 80% minimálisan horror elemek, misztikus hangulat, izgalmas karakterek.

Szubjektíven: 80% tetszett, ahogy a magyar történelmet beleemeli, és korrekt a gyilkosos szál.