Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Gaál: Varázserdő

2018. december 21. - BBerni86

Mesés, harcos, kutatós.

A Varázserdő a Város alatt létezik, és mindenki megtalálhatja a levezető utat, ha van hozzá mersze. A varázslatos világ, az erdő csodás, de veszélyeket is rejt. Csak három alapszabályt kell betartani: ne hazudj! Ne maradj egy helyen hét napnál tovább! Ne köss alkut a sárkánnyal! Egy vándor lassan elhagyja a bejárt ösvényeket, és ahogy egyre jobban megismeri az erdőt, úgy látja át a világot fenyegető veszélyt. Mert a Sárkány hatalmat akar szerezni, létrehozni az uralkodó Várost, ahol szoboremberek, aranyszeműek és a tiszták uralkodnak, egyre többen varazserdo.jpgfeledkeznek meg az erdőről, ahonnan az igazi erő származik. A vándor belekeveredik a harcba, mely eldönti a világ további sorsát.

Mondjuk ki, nagyon nem erre számítottam. A Battleground Zero remekül egyensúlyoz a YA disztópia és egy horror-thriller határvonalán. Azt nagyon szerettem is, minden kritikával együtt, amit a világunkról tartalmazott.

A Varázserdő egy egészen más élmény. Mese is, de nem is. Még a cselekményét sem lehet egyszerűen vagy csak normálisan elmesélni, mert folyamatosan úgy éreztem, hogy mindennek van egy mélyebb rétege is. Mintha egy példázatot olvasnék, amit belegondolás nélkül könnyen felfoghatok egy fantasy mesének. De az kevés, mert minden mögött éreztem egy mögöttes tartalmat, ami nagyon is meg akar szólítani.

Nézzük csak a szereplőket! Akiket vámpírnak hívnak a Varázserdőben, és a Városban élősködnek az embereken. El tudom őket képzelni a történet alapján mesebeli vámpírnak, nem embernek. Ugyanakkor ők azok az energiavámpírok, csábítók is, akik rátelepednek másokra és kiszipolyozzák. És nem meseien a vérét veszik, hanem minden figyelmét és energiáját. Vagy pénzt, kitartást várnak. Szépnek tűnnek, de igazából mélyen romlottak.

A kötet tele van népmesei utalásokkal, és azokat is nagyon meg akarom fejteni. A szereplők túlnőnek önmagukon. A kisfiú, aki ártatlanul járja az erdőt Kölyökké lesz. A szerelme után ideköltöző nő az Erdő Asszonya. Jelképek, többek önmaguknál. Még azok is, akik meséből ismerősek. Mint a Sárkány. Aki különben önmagában egy nagy igazság: az erdő egyik legnemesebb lelke volt, míg a Hatalom nem korrumpálta. Most ő a legnagyobb a szörnyek között. Ismerős nem? A legjobbakból lehetnek a legvégzetesebb gonoszok.

Egy ponton fel is adtam, hogy nagyon kutassam a történet értelmét vagy a mélységeit. Számomra ezt a történetet nem megérteni kell, hanem átérezni. A túlelemzés csak elrontja az élményt, egyszerűen csak sodródni kell a szereplőkkel és az eseményekkel.

Talán nehéz is olvasni, mert annyira ellent mond az elbeszéléseknek ez a történet. Néha nagyon lírai, a képei túlnőnek magukon és a történet folyásán. A cselekmény sem lineáris, de nem is flashback elemekkel dolgozik. Úszkál, felmerül egy-egy szál, aztán halad valamerre másfele, miközben mégis van egy mag, ami körül rendeződnek az események. Ahogy mondtam, nem szabad a logika útját keresni benne, csak érezni, sodródni.

Már a Battleground Zero esetében is levontam a konzekvenciát, hogy Gaál jó mesélő. Ez itt is meglátszik. Jó a szövege, és ezen túl a képei is megragadóak.

Különös könyv, de kis nyitottsággal érdemes belevágni. Ez valami más. Érzős könyv, mese.

 

Gaál: Varázserdő - Mint fantasy: 80% többrétegű, mesének, de példázatnak is olvasható. Igényes. Nem egyszerű.

Szubjektíven: 75% tetszett mese szinten, és nyugtalanít a mondandója. Kicsit zavarba ejtő.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr9014503768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása