Családos, rablásos, nyomozós.

A Duvnjac fiúk csak magukra számíthattak. Az apjuk bűnöző volt és alkoholista. Az anyjuk ugyan próbálta a fiukat kimenteni onnan, de a férfi utánuk jött, és a 14 éves Leo lett az, aki kénytelen volt felmosni a lakásból a vért, majd vigyázni a testvéreire, amíg az anyjuk kórházban volt. Csak 14 volt, de a túlélésért megtervezte az első rablását. Közel 30 évesen a börtönből szabadul, ahova bankrablásért került. Kettőt sikerült rábizonyítani a 10-ből, és a bent töltött időt arra használta fel, hogy az őt elkapó rendőr bátyjával megtervezze a tökéletes bűntényt. A testvéreit ki akarja hagyni, de Broncks nyomozó figyeli minden lépését, és brutális játszmára készteti Leót: ha te belekevered a testvérem, én is a tiéd! És minden bűnért nagy árat kell fizetnie, mindenkinek.

A Roslund és Thunberg duó már alkotott együtt, és lényegében hasonló volt a felállás abban a regényben is. Van egy család, súlyos kötelékekkel, akik bűnözők is egyben. Most is ez az alap, és megint megtörtént események ihlették meg a történetet.

Erősek a skandináv gyökerek, és nem csak azért, mert Svédországban játszódik a történet. (A Duvnjac család is már svéd, három generációval korábban költöztek az ősök ide Horvátországból, azért a különös vezetéknév.) Sokkal inkább azért a nyomorért, depresszív hangnemért, amit képtelen vagyok felfogni, hogy lehet ennyire átütő egy jóléti állam történeteiben. De tény, megint olyan cselekményszálak, karakterek vannak, hogy az ember csak azt csodálja, nem lesz a szereplők nagyja öngyilkos.

Elég csak megnézni a két főhőst! Leo, a bűnöző. Egy apával, aki verte a feleségét, rabló volt, és a fiú csak 14, amikor végig kell néznie, ahogy az apja majdnem agyonveri az anyját. Broncks, a rendőr. Aki 16 évesen zokogva hívta a bátyját, hogy mentse meg, mert az apjuk megint kikészült, és attól fél, agyonveri. És a bátyja eljött, és az öccséért halálra késelte az apjukat. Mégis, milyen lelki világ épülhet ilyen alapokra?

Nem véletlenül Kötelék van a regény címében. Ugyan Leo végig tervezi a tökéletes bűntényt, és flashback fejezetekből a korábbi bűnözői pályájára is rálátunk, ez sokkal inkább arról szólt, hogy mire képesek az emberek a testvéreikért. Akikhez akkor is szoros kötelékek fűzik őket, ha évek óta nem is beszéltek. Mit tesz az emberekkel a tartozás, legyen az vélt vagy valós. A bűnről, a fájdalomról, és a szeretetről.

Miért volt bajom mégis ezzel a regénnyel? Mert a végkifejlett brutális és fájdalmas. Nincs happy end, csak nyomor és tönkretett életek, több szinten is. Nem tudtam jó érzéssel letenni a könyvet, annyira tudtam sajnálni a szereplőket.

Megírva különben jól van. A stílusa realista és lényegre törő. Nem magyaráz semmit túl, nincsenek bő leíró jelenetek. Pörgeti az eseményeket, legfeljebb a szereplői belső vívódásai, gondolatai kedvéért lassít kicsit.

A szerkezete is okosan épül fel. Váltogatja az idősíkokat, a múlttal kicsit mindig indokolva a jelen eseményeit. Figyelmet tart fenn, és így egy komplexebb történetet tud felépíteni, a címbeli kötelékek még mélyebb ábrázolásával.

Sok jó dolog van benne, de az a skandináv sötétség most nem esett jól a lelkemnek.

Roslund & Thunberg: A kötelék - Mint krimi: 70% skandináv gyökerek, több idősík, kibontott karakterek, konfliktusok. Súlyos.

Szubjektíven: 40% egyszerűen ez most lehangolt. A vége nagyon-nagyon nem tetszett.