Pszichés, önismeretes, traumás.

Teal nem olyan kislány lett, amilyet az anyja szeretett volna. Nem egy vidám, könnyen barátkozó kisgyermek volt, hanem egy olyan lányka, aki többnek érzékelte a világot, mint amire az emberek nagyja képes. Az öccse ellenben pont olyan gyermek lett, amilyennek a szülők szerették volna. A gyerekkorát nehezítette, hogy egy mormon közösség mellett éltek, akik a férfiak adományának tekintették mindazt, amire Teal képes volt, így a kislányt az ördögtől valónak gondolták. Mindezt egy Dokinak nevezett helyi állatorvos használta ki, aki a szülők barátja lett, és azzal a címszóval, hogy segít a kislánynak a képességeit kezelni, egy 13 éven át tartő szexuális és mentális bántalmazás vette kezdetét. A szökést követően a nő sokáig kereste önmagát. Sikertelen házasság, kudarcok, majd a kisfia születése rányitotta a szemét, mit hibázott el eddig. Ahhoz, hogy boldog lehessen, szeretnie kell önmagát. Teal Swan kidolgozott egy módszert, melyet a könyvben is előad.

Kicsit aránytalan vagyok, tény. A könyv első 3-4 fejezete szól arról, min ment keresztül az írónő. Majd utána jó 300 oldalon keresztül a módszerét taglalja, hogy lehet eljutni az önutálattól addig, hogy valaki szeresse magát. Vagyis, ez egy önsegítő könyv. Nem szoktam ilyesmit olvasni, de mivel ajándékba kaptam, adtam neki egy esélyt.

Hamar meg is állapítottam, hogy Teal Swan története bitang erős femi-thriller lehetne. Ahogy a családja nem képes megérteni, majd egy pszichopata pedofil kezei közé kerül, miközben a család semmit sem sejt. Brutális. Csak abba belegondolni, hogy 6-19 éves kora között négyszer ejtette a Doki teherbe, majd ő maga négyszer szakította meg a lány terhességét, közben szexbabaként is bérbe adta.

De ez nem thriller, hiába látom benne a lehetőséget. Swan nem is hegyezi ki, mi történt vele. Nincsenek durva részek benne, a vele történt borzalmakat leszűkíti egy rövid listára, amibe már nincs se érzelem, se történet. Neki az a fontos, hogy a lelkével mit tett, amin át kellett mennie. Hogy okolta magát, és milyen munka volt megtanulnia, hogy ő is szerethető és lehet boldog.

Ahhoz nagyon nem tudok hozzászólni, milyen a módszere. Önismereti gyakorlatokat ismertem fel belőle, amit különben hasznosnak tartok. Ha az ember szán rá egy kis időt, akkor maga is meglepődhet, mi zajlik benne igazán. Ha csak annyit megteszünk, hogy saját magunk előtt leleplezzük a hazugságaink. Pl. valamit mondtam, de valójában azt gondolom, hogy. És hasonló gyakorlatok vannak benne.

Ami nekem még feltűnt, mert más tanfolyamon már találkoztam vele, hogy az emberek mennyire nehezen különböztetik meg az érzéseiket és a szükségleteiket. Már annyira erre vagyunk szocializálva, hogy az akarunk valamit teljesen elnyomja az érzelmeket. És abban keressük a boldogságot, hogy a kitűzött célt hajszoljuk, figyelembe sem véve, hogy érzelmi szinten mi zajlik bennünk.

Swan stílusa különben nekem nem tetszett. Túl nyájas és nyálas. Mintha a bőröm alá akarná édesgetni magát, ami belőlem taszítást vált ki.

Szóval, én thriller alapanyagként tudtam olvasni. Sajnos, az csak 3-4 fejezet.

Swan: Hajnal előtti árnyak - Mint segítő könyv: 70% van egy keret, amibe elhelyezi a tanítását. Pozitív dolgokra tanít.

Szubjektíven: 20% az ilyesmi távol áll tőle. Az alapja jó thriller anyag lehetne.