Háborúra készülős, gazdálkodós, házasságos.

Látszólag minden rendben van a Fraser családban. Jamie és Claire még mindig rajongva szeretik egymást, miközben a településüket is okosan vezetik. Claire igyekszik a modern kor vívmányait a korra alkalmazva életeket menteni, és ápolni a betegeket. A tudása a jövőről is hasznos, hiszen Jamie ennek szellemében elkezdheti tervezni, mi lenne mindenkinek a legjobb az elkövetkezendő háborúban. Roger és Brianna esküvőre készülnek, szerelmesek és boldogok egymással. De a felszín alatt sok feszültség vár kitörésre: Claire már előre aggódik, hogy a függetlenségi háború milyen áldozatokkal jár majd a családjának. Kényes helyzetben vannak, és akadnak rosszakaróik. Roger és Brianna szépen megvannak, de a felszín alatt ott a kérdés, hogy a fiuknak valóban Roger-e az apja.

A regényeknek alapvetően háromféle építkezése van: a karakterközpontú, melyben az a fontos, hogy a szereplők mit éreznek, hogyan alakul a jellemük. Belülről is látjuk az eseményeket. Az ifjúsági irodalom nagyja ilyen. A cselekményközpontúban pörögnek az események, izgalmasak, egy száguldás a történet – kalandregények és akciótörténetek leggyakrabban. És vannak világépítők is, melyben nem csak hangulatot, de egy egész más kort, világot, civilizációt megismerünk.

Már az ötödik kötetnél tart az Outlander sorozat, de még mindig meglep, milyen atmoszférát tud teremteni Diana Gabaldon. Történelmi regény is, romantikus regény is, de valahogy most sem ezeket éreztem a kötet kulcsszavainak. Ez történelem alulnézetből, ahol sokkal fontosabbak a mindennapok, mint a nagy történelmi fordulópontok.

Talán ezért is, hiába közel 800 oldal a kötet (és ez még csak az első része az ötös történetnek), alig történik benne valami jelentős esemény. A kötet első harmada például egyetlen nap krónikája, amiben tulajdonképpen annyi lényeges történik, hogy Roger és Brianna összeházasodnak végre.

De minden más, a kis részletek széles tablót festenek arról, milyen lehetett akkoriban élni. Amikor olyan volt az egészségügyi ellátás, hogy csoda, hogy valaki túlélte, ha megbetegedett.  Amikor komoly veszélyt jelentett a nőkre a szülés – sajnálatomra Gabaldon ezt a témát rettenetesen kivesézni. Brianna esetében mondjuk némi létjogosultságát éreztem, de Claire? Könyörgöm, már nagymama, akit elért a menopauza! Ennek ellenére komolyan arról beszélget a férjével, hogy védekezzenek szex közben, mert veszélyes lenne még egy terhesség? Amúgy is heppem a szereplők kora. Claire 30 körüli, amikor szült. Már a lánya is huszonéves. Vagyis, bőven 50 fölött van. Értem, Gabaldon szereti a hőseit, és még mindig élvezettel ecseteli milyen lángoló még mindig Jamie és Claire szerelme, de azért ne menjen már le röhejesbe!

Sajna ugyanilyen rögeszméje, hogy ki Jemmy apja. Ahhoz képest, hogy nagyon úgy van megírva, hogy Roger csak örüljön, hogy nevelheti, Gabaldon megszállottja a témának.

Kényelmes regény, sok leírással, de ezek az erősségei. A kor, a mindennapok, a szereplői lelki fejlődése és vívódásaik. De nekem akkor is lassan haladnak az események!

Nyilván, aki szereti, olvassa. Új érdeklődők: ezt bizony az elején kell kezdeni, nem most!

Gabaldon: A lángoló kereszt 1. – Mint történelmi romantikus: 70% hangulatos, a karaktereket helyezi előtérbe, részletes.

Szubjektíven: 40% nekem túl lassan haladnak benne az események. Atmoszférában erős.