Barátságos, netes, problémás, kamaszos.

Tünde 14 éves, és a valóságban problémákkal küszködik. Sokkal jobban érzi magát a virtuális világban, ahol barátai vannak és ahol ott egy titokzatos fiú is. Aibell14-ként ismerte meg, és mindig nagyon várja, hogy írjon neki. Együtt haladnak az Arawyn szeme nevű játékban, összebarátkoznak, de mi történik, ha a virtualitás helyett igazából kell megismerni és elfogadni a másikat? Ataius15 ugyanis a valóságban egy 15 éves fiú, akit Hárúnnak hívnak. A valódi világban ő sem érzi biztonságban magát, és a virtuálisban találja meg az erőt, ami a mindennapok túléléséhez kezd. Miközben szembe kell nézniük mindkettejüknek az igazsággal, olyan alakok tűnnek fel mellettük, mint a Wifiman, vagy a Hide Ember.

Egyszer volt, hol nem volt, egy körző. Épült köré egy rádiójáték, amiből született egy könyvsorozat, majd kitaláltak belőle egy társast is. A legújabb újjáélesztése egy színdarab. Kitaláltátok, hogy az Időfutárra gondoltam? Nekem nagy kedvencem, végig is hallgattam, végig is olvastam, és a színház is tervbe van. Ami miatt pedig emlegetem, hogy Tasnádi István és Jeli Viktória annak a sorozatnak egyik szerzőpárosa.

Cselekményben, stílusban ez a kötet teljesen más, de ha az Időfutár hangja tetszett, már jó alap ehhez. Mert stílusban érezni a rokonságot.

Ez is tiniknek, kis kamaszoknak van írva. És nagyon fontos üzenete van, bármelyik oldalról közelítem is. Csak éppen nyíltan nem írhatom le, mert nagyon spoiler lenne. Hárún és Tünde életében is van egy nagy konfliktus, vagy akár hátrányos helyzetnek is hívhatom, amivel még maguknak is küzdeni kell, és másokkal is el kell fogadtatni. Ami ebben a korban, 14-15 évesen nem egy kis kihívás. És később sem lesz könnyebb. A szerzőpáros ráneveli a kiskamaszokat arra, hogy legalább próbálják meg magukat ennek a két fiatalnak a helyébe képzelni. Én meg reménykedek benne, hogy van az irodalomnak annyi ereje, hogy ha sokan olvasnak ilyesmit, és beleképzelik magukat, egy toleránsabb nemzedék nőhet fel. Jó, vágjátok csak a fejemhez, hogy naiv vagyok!

Egyedi a regény formátuma is. Már meséltem nektek a Nézőpontok sorozatról, emlékeztek? Ez is azt a koncepciót követi. A kötetnek két oldala van, egymáshoz képest fejtetőn. Az egyikben Tünde, a másikban Hárún szemszögéből lehet követni az eseményeket, hogy a végén a két szál összeérjen, és középen ott legyen a regény közös vége. Mindegy is, kivel kezdesz. Én szinte sajnálom, hogy nem lehet mindkettőt tudatlanul olvasni, hiszen a másik karakter titka az utolsó jelenetben a közös vég előtt lelepleződik, így elkezdve a másik oldalt, már egy fontos poénnal tisztában leszünk az elején.

Ez még fokozódik azzal, hogy ez egy chat regény. Nincs szöveges rész, nincs leírás, azt kapjuk, ami villog a kurzor mögött. Ezek a fiatalok írnak egymásnak, más helyzetben a párbeszédeik követjük. Mégsem színdarab, vagy dráma. Chat regény. Nagyon gyorsan, könnyen is lehet olvasni. Szerintem sokkal közelebb áll a mai kiskamaszokhoz ilyen formában, mint egy Egri csillagok – amit különben én nagyon szeretek gyerekkorom óta, de mint tudjuk, én sikeresen könyvmolynak születtem. Ami egyre ritkább elmekórtani eset.

Érdekes kis könyv, és nem csak kamaszoknak.

Tasnádi – Jeli: Kettős: Játék - Mint ifjúsági: 85% van tanulsága, empátiára nevel, és ötletes ez a chat formátum is.

Szubjektíven: 75% érezte benne az ötletet, de nekem nagyon példázatos. Fiatalabbnak ok.