Fülszöveg: 

Budapest, valamikor a 2050-es években… Minden lépésedet figyelik. Senkivel nem tudsz őszintén, négyszemközt beszélni. A hírekben nem bízhatsz. Körülnézel, és mintha senki nem látná rajtad kívül, hogy mekkora a baj. Bár a világ rendje látszólag helyreállt, a Szárazságból megismert Dani és Anikó mégsem találja a helyét. Túl sokat láttak és túl sokat tudnak ahhoz, hogy a rendszer megfeledkezzen róluk. A tanév kezdetén pedig újra nagyot fordul velük a világ. A kormány bevezeti a kötelező honvédelmi képzést a Környezetvédelmi Gimnáziumban. Szerencséjükre Áron, az új osztálytárs pont a katonai iskolából érkezett hozzájuk. Aztán a dolgok elkezdenek rosszra fordulni… a peremről érkező hírek egyre aggasztóbbak, a periférián élő emberek megelégelték az eddigi sorsukat és változást követelnek. Vajon kiben bízhat Dani és Anikó? Kinek a pártjára álljanak? Kibírja a szerelmük az újabb próbatételt?

Szerintem: 

Nem könnyen határozom meg, miért

tetszett kevésbé, mint az előző kötet. De valahogy nem jó szájízzel tettem le, és próbálom is még megérteni, miért.

Talán az egyik, hogy furcsa csavarokat engedett meg magának az előző részhez képest. Ott elég nagy meglepetés volt, hogy Zoli, Dani nagybátyja valójában kém és milyen célok vezérlik. Most megint csavartak rajta egyet, és már kettős ügynök, aki teljesen másért dolgozik, mint az előző részben. Mi több, az is kiderül, hogy a csempészhálózatok feje, Kata a titkos – a végére már nem is annyira titkos – párja. Túl sok párfordulás egyetlen embernek, és akkor most zárójelbe került mindaz, amit az előző részben tett. Ezt meg nehezen emésztem.

Aztán, ott van a világ bővítése is. Szóban legalábbis elmesélik, mi megy Nyugaton, és a magyar propaganda mit össze nem hazudozik. Nem mintha a politikai csúsztatás meglepő lenne, csak a nagyságrendhez képest valahogy kevés a világépítés. Tolnai Panka írt nagyon hasonlót már – időrendben különben az született később, csak előbb olvastam azt. Ott komolyan ki lett találva a rendszer, és el lett mondva, ez hogy volt lehetséges. Kb. egy mini Észak-Koreát kreált egy nem túl távoli jövőben Magyarországból. Itt nincs meg ez az alaposság, csak pár említés szintű tétel, és ezt meg így kevésnek éreztem.

A tényleges cselekmény – Zoli és Kata dolgai jobban lekötöttek, mint amit kvázi a főszereplő kamaszok alkottak. Mellékszereplőnek kezdtem érezni őket a saját történetükben. Már nem tudják alakítani az eseményeket, mindenki csak felhasználja őket. Ez sem tetszett.
Áron feltűnése és mesterkedései még úgy, ahogy lekötöttek, de különben Dani és Anikó szála nem jött be. Úgy olvastam, hogy a szétszakadás fázisait kapom meg. Mást akarnak a jövőtől, abban szerepet vállalásban, és másfelé kezdenek haladni. Anikó elkezdi kigyúrni magát, és országmentő terveket kovácsol, Dani meg visszasüppedne a kényelmes és megszokott világába, amibe legfeljebb a művészetével kavarna hullámokat. Azt ugyan tudom díjazni, hogy felnőttként tudják kezelni a változásokat. Nem álltat a szerző azzal, hogy a szerelmük mindent legyőz, és együtt tudnak maradni. Annyira másfelé indulnak, hogy Dani minden szálat elvág, még a barátság sem marad meg köztük, ha nem is ellenségként válnak el, de elszakadnak.

Ifjúsági regény, de ez inkább abban nyilvánul meg, ahogy a barátságaikat kezelik, vagy a jövőjüket kezdik építeni és önállósodnak a felnőttektől a kamaszok. Mondjuk, az nálam plusz pont, hogy nem szerelmes szálakat hangsúlyoz és görget. Ugyanakkor meg furcsának találtam, hogy mennyire érzelmileg sterilen van megfogva, hogy ők egy pár és szeretik egymást. Az Áron barátság, a szimpátia, amit felkelt maga iránt a fiú, sokkal hitelesebb lett, mint az Anikó és Dani közti szálak még akkor, amikor minden rendben volt közöttük és még együtt terveztek.

Kicsit maga a regénynek a stílusát is ilyennek éreztem. Sterilnek. Nem élteti át a szereplők viharait, döntéseit, csak szépen felsorolja, mi történik velük. Hiányoltam a jól elkapott jeleneteket, vagy az érzelmi hatásokat. Ami megmaradt, és működik, ahogy korábban is, hogy Danit jól ki tudja fejezni egy kicsit más, minimalista nyelvezettel. De ez nem kárpótol azért, hogy különben nem izgultam a történeten.

Arra lyukadok ki a végére, hogy túl sok eleme ismerős máshonnan, ahol ezek jobban meg voltak írva. Az Elzárkózás jobban hozta a politikát és az ország helyzetét, mint ez a sztori. A kamaszok propaganda célú felhasználása sokkal jobban meg van írva az Éhezők viadala akármelyik részében. A cli-fi elemek most szinte el is haltak, pedig azzal is lehetett volna mit kezdeni. Többet is vártam ettől a résztől, lehet, ezért is rosszabb élmény.