Boszorkányos, háborús, történelmi, hatalmi játszmás.

Toldi Miklós száműzetésben él. Velencében egy szépséges asszony befolyása alá került, de aztán rájött, ez nem az ő útja. Amikor apja birtokáról megtalálja egy kamaszfiú, szembesül azzal, mit tett a szülőfalujával a bátyja. Haza kell mennie, és remélnie, megtisztulhat. Az ország hadban áll, így a seregben könnyen adódik esély a jóvátétel keresésére: Lajos király még mindig öccse gyilkos feleségén akar elégtételt venni, miközben saját asszonyról is gondoskodnia kell. Az országában pusztító pestis elragadta fiatal feleségét, de megismert egy szépséges teremtést, akit szívből tudna szeretni. Mindeközben Julianna tovább szövi sötét praktikáit, és Lajos leendő királynéját igyekszik behálózni terveinek. Nem sejti, hogy Piros folyamatosan küzd ellene, és lassan rájön minden álnok tettére a múltból.

Bónizs Róbert eme regényét legszívesebben két részre szedném szét – és csak az egyiket olvasnám el. De ez nem opció, így marad a felemás érzelmem a regénnyel kapcsolatban.

De mielőtt ezt kifejtem, hadd hangsúlyozzam ki, ez a Toldi sorozat 2. része! És bizony, kell az első ismerete is, hogy ezt élvezni és követni tudjuk. Én olvastam az elejét, csak már régebben. És így is fájóan nehéz volt visszarázódnom a cselekménybe: ki miért dühös valakire, mi történt velük korábban. Már a regény felén túl voltam, mire úgy-ahogy a kevés utalásból összeraktam, mi történt korábban. Nagyon tudtam volna értékelni egy 1 oldalas kis összefoglalót az elején, ami segített volna az emlékeim visszahozásába, és akkor az elejétől tudtam volna élvezni a cselekményt.

De akkor vissza a Fekete halálra! Ami különben nagyon ötletes cím, tudtam díjazni. Egyrészt, utal a pestisre, ami nagyban szedi az áldozatait a kötetben. Másrészt, ez lesz Toldi beceneve is lovagként. Így benne van a kor is, a hős is. Tetszett.

Ami viszont kevésbé, bár értem, miért így van megírva a regény: a hadászat kontra ármányok és magánéleti szálak. A történelmi tablót Lajos király hadjárata jelenti Nápoly és Johanna ellen. Ennek megfelelően nagyon sok csata van benne, vagy utalás arra, ki mikor kivel ütközik meg, vagy kivel köt szövetséget. Ez pedig nagyon nem tudott engem lekötni. Nagyon felidézte bennem Simon Scarrow sorozatát: abban is, a csata részekkel nem tudok mit kezdeni. Az nekem egyszerűen nem tetszik. Most se.

Másrészt, a szereplők egyéb kalandokba is belekeverednek, és lassan kialakul a két szemben álló oldal: Julianna és a Venus kör tagjai, és az ellenük küzdők. Julianna nagyban mesterkedik, és érzem annak az előkészítését, hogy már elegen összegyűltek ellene, közeledik a nagy leszámolás. Talán a következő részben?

A karakterek is fejlődnek, és komoly dolgokon mennek át. Piros lassan azzá a nővé érik, vagy legalábbis arra az oldalra kerül, ahova Arany János is tette. Toldi Miklós pedig messze emberibb és hitelesebb itt, mint Aranynál. Mert itt nem egy makulátlan hős, akit a nagy ereje néha bajba sodor. Itt küzd a démonaival, itt egy férfi, aki helyét keresi a világban. Nagy utat tesz meg lélekben is, és ez is tetszett.

A szerző is felhívja rá a figyelmet, de azért ide írom én is. Ez nem Arany János Toldija prózában. Ez egy középkori lovag és korszak képe, nem egy romantikus lovagmese!

Bónizs: Fekete halál – Mint történelmi: 80% még nyelvezetében is történelmi, hiteles, jól bonyolítja a cselekményt.

Szubjektíven: 65% nekem sok volt benne a háború, és hiányoltam egy korábban történteket.