Családos, nyomozós, sorozatgyilkosos, régi sérelmes.

Lottie Parker újra egy gyilkosság helyszínére siet. A hazaérkező kamaszlány látta meg a halottat a padlón. A leszúrt nő a nagyanyja volt. Az anyja, akivel pedig kettesben élt itt, eltűnt. Családon belüli erőszak lett volna? Gyanúba keveredik a volt férj, de maga az eltűnt nő is, hiszen az anyja hírhedt volt arról, hogy durván bánt a lányával. Hamarosan egy házat találnak kiégve, benne egy halottal és egy súlyosan sérült egyénnel. A súlyos állapotban levő eltűnt asszonyt a kórház előtt dobják ki, kivágott nyelvvel. Eltűnik a kamaszlány is. A családi viszály helyett már drogügyletek és a régmúlt titkai felé vezet a nyomozás. Lottie az összeomlás szélére kerül, hiszen a saját apjának szelleme is kísérteni kezd az ügyben, miközben a gyerekei, az egészsége is veszélybe kerül.

Még az első résznél trilógiának lett hirdetve. Most, hogy kijött és olvasható a 3. kötet, már reklámozni kezdték a sorozat 4. részét is, idén már boltokba kerül az is. Ha egyszer egy biznisz beindul…

Tény, hogy vannak ebben a sorozatban olyan értékek, ami miatt szívesen jön vissza az olvasó Lottie Parker világába. Egyrészt, Patricia Gibney gondosan kidolgozott bűntényeket szolgál fel nekünk. Klasszikus krimis módszerekkel a nyomozók gyűjtik a bizonyítékokat, kutatnak, meghallgatják az érintett személyeket. Hihető az egész folyamat, nincsenek nagy megérzések és logikai ugrások. Itt bizony előfordul, hogy rossz nyomra állnak rá, tévednek. Hiszen nem zseniális rendőrökről, hanem hétköznapi nyomozókról van szó, nem Sherlock Holmes örököseiről. Ugyanakkor maga az ügy elég összetett ahhoz, hogy a megoldása végig lekösse az olvasót. Meg elég borzalmas is, hogy szórakoztató véres popcorn legyen.

Erre a kötetre azért sokalltam, ahogy Gibney mindent visszavezet Lottie családjának múltjához. Az előző két kötetben is valahogy személyesen érintetté tette a nyomozásban, belekeveredett a családja, de most ennél is messzebb ment az írónő. Ez sajnos bennem már azt az érzetet keltette, hogy itt minden családi ügy. És ugyan még nem kerestem rá, hogy a 4. kötet konkrétan miről fog szólni, ennek a végén a Lotti családi szálán olyan nyitott kérdések maradnak, hogy szerintem az sikít egy új, saját történetért.

Az elveszett gyermek ügyes abban is, hogy egyszerre erős a krimi része, és a belső, lelki része is. Lottie Parker gondolkodása, érzései és a sebezhetősége pőrén az olvasó elé kerül. Itt nem csak az számít, hogy mit tud meg a nyomozás alatt, hanem ez hogyan hat rá. A skandináv krimikbe illene az a jelenet, amikor este nem tud aludni, és szemez az alkohollal. Ha ő történetesen Harry Hole lenne, szerintem többet meg is inna, mint amit így leküld a torkán.

De valahogy pont Lottie az, aki most nem tetszett nekem. Értem, miért csúszott így szét, és kellően összetett is a figura. De annyira utálom, amilyen viszonyba van a társával… ez a vele is van, meg nem is, nekem egyszerűen utálatos volt. Így úgy érzem, Lottie csak kihasználja a férfit, miközben még mindig halott férje, Adam miatt fáj a szíve. Lépjen tovább, vagy ne, de ne csinálja ezt az egyetlen normális férfi karakterrel a sztoriban!

Hangulatteremtésből is jár a piros pont. Ír sztori, de benne a skandinávok sötét világképe.

Minden bajom ellenére leköt, sok jó dolog van benne, majd mesélek a 4. kötetről is!

Gibney: Az elveszett gyermek – Mint krimi: 80% lélektanilag és krimi szempontból is korrekten összerakott, csavaros.

Szubjektíven: 70% annyira nyomorult Lottie, hogy sajnálom. Kezd túl családi lenni a sztori.