Szanatóriumos, beszélgetős, életproblémás.

Masha egy súlyos egészségügyi krízis után szanatóriumot nyit, ahol egyedi módszerekkel kezeli a betegeit. Egyesek istenítik, mások perelnék. Az aktuális csoportba kilencen érkeznek, egy pár, egy család és idegenek. Mindenki mást akar túlélni: Napoleon és családja a fiuk elvesztését, Ben és Jessica a megromlott házasságuk hozná rendbe, Carmel fogyni szeretne, Frances kiutat keres a mindennapok csalódásaiból: egy szélhámos átverte, és a legutóbbi regényét képtelen kiadatni. Mindenki furcsán tekint az intézmény furcsaságaira, de a jobbulás reményében próbálnak alkalmazkodni. De amikor Masha túl messzire megy, már veszélyben érzik magukat, és az is felmerül bennük, hogy Masha képes lenne ártani nekik. Össze kell fogniuk, és így talán pár valódi választ is találnak a gondjaikra.

Ez a legutóbb megjelent Liane Moriarty regény. Ami kicsit eltér azoktól, melyeket legutóbb olvastam/láttam tőle. Azokban volt krimis szál is, vagy thriller hangulat. Most nincs, ez simán egy női, lelkizős, beszélgetős könyv. Így kicsit nehezebben is haladtam vele – én is olyan vagyok, mint az olvasók, akikre a könyvben Frances panaszkodik. Nekünk kell a vér is…

De van e kötettel egy lényegesen nagyobb bajom. Mutassak példát? Fig eltek, észrevettétek? Vagy most, fig elmesebb oltatok? És nem félregépeltem, kérem! Nem tudom, hogy csak nekem sikerült ilyen példányt vennem, vagy mind ilyen, de iszonyatosan irritáló volt a folyamatos helyesírási hibák és betűkihagyások. A figyelem és a belőle származó szavak egyszer nem voltak hibátlanul leírva a kötetben! Ez rengeteget le is vont nálam a regény élvezeti élményéből – olvasni akartam, nem szókirakózni.

A történetet nézve történni nem sok minden történik benne. Kilenc ember elmegy erre a klinikára, ahol méregtelenítenek, sokat beszélgetnek, és kínjukban elkezdenek kapcsolatokat kialakítani egymással. Az egyetlen nagyobb izgalom, de az se igazán, amikor Masha bedrogozza és bezárja őket. Szóval, kedves cselekményközpontú olvasók, ez a kötet nem nektek készült!

Sokkal inkább azoknak, akik a szereplők lelkében és érzéseiben szeretnek vájkálni. Ott vannak az igazi konfliktusok és az események. Igazán három probléma kerül benne terítékre: Ben és Jessica, akik lottónyertesként teljesen más élethelyzetbe kerültek, és a férfi nem szereti már az összevissza plasztikázott, plázacicává satnyuló feleségét. Zach öngyilkossága, ami már 3 éve összezúzta a családját. A szülei, az ikertestvére is sebzettek, és falakat húztak maguk közé. Frances nyavalyái, aki leginkább azzal küzd, hogy ötvenévesen már nem menő szinglinek lenni, de nem sikerül változtatni az életén, hiába próbálkozik. A többiek csak mellékalakok mellettük, és az ő gondjaik lényegesen kevesebb szerepet kapnak. (Pl. a meleg Lars társa gyereket szeretne, Lars meg nem.) Alapvetően nőiesen van mindenhez közelítve, és iszonyat sokat gondolkodnak, beszélgetnek, éreznek.

A regény végére természetesen mindenre születik megoldás, és még egy meglepő csavar is bekerül Masha kapcsán. De a kedvencem egyértelműen a kisfiú, aki az esküvőn játékautót szorongat. Azzal két szálat is frappánsan és nem szájbarágósan zárt az írónő.

Zárásul: sokkal jobban tetszett volna, ha nem kell szókirakóznom szinte oldalanként.

Moriarty: Kilenc idegen - Mint női: 70% lelkizős, karakterközpontú, jól mélyülő karakterekkel és konfliktusokkal.

Szubjektíven: 40% regény ennél jobban tetszett, de irritált a nyomtatás. Plusz, nekem túl női.