Hősködős, kamaszos, erőszakos.

Dave halálra unja magát: egy 16 éves kölyök, akinek meghalt az anyja, az iskolába észre se veszik. A képregényeket viszont imádja, és felmerül benne az ötlet, miért nem akart eddig még senki se szuperhős lenni? Neten rendel magának egy búvárruhát, beöltözik és megpróbálkozik vele. Balszerencséjére a vandálok, akiket le akart állítani, úgy összeverik, hogy hónapokig kórházba kerül, lesz egy tucat műtétje. Felépülve sem képes leállni, és egy jól időzített Youtube videó sztárt csinál belőle. Élvezi is a dolgot, még egy barátot is szerez, aki hozzá hasonlóan hősnek öltözve járja az utcákat, ő a Vörös Köd. A játék azonban véresen komollyá válik, amikor Kis Dög és Vérprofi bevonják a maffia elleni hadjáratukba.

Tisztában vagyok vele, hogy fekete és beteg humorom van, amiről időnként újra és újra meggyőződöm. Most éppen azért, mert roppant viccesnek találom a Kick-Ass első kötetét. Az agyam egy hátsó fertályában érzékelem, hogy sokkal helyesebb reakció lenne, ha nem érteném, mit lehet ezen szeretni, de tény, hogy én is nagyon bírom.

Egyrészt, annyira a kifordítása a klasszikus szuperhős történeteknek, hogy azt csak imádni lehet. Dave akkora lúzer, hogy nyomorultat még az ág is húzza. Nincs egy megmozdulása se, ami ne lenne tiszta szánalmas. Álmai nőjének eljátssza a meleget, hogy legalább a barátja lehessen. Annyiszor összeverik és helyben hagyják, hogy csoda az is, hogy még nem dobta fel a talpát. Aztán ott van a hősködése is… ténykedését nagyban jellemzi, hogy amikor gyereket megy menteni az égő házba, kiderül, hogy Charlie egy macska, és még őt is a tűzoltók lesznek kénytelenek kimenteni.

De olyan szövege van mellette, hogy az viszi magával az egészet. Annyira szánalmas, de a szövege miatt mégse az. Egy geek, aki megéli az álmát. És tudjátok mit? Lehet, hogy meg van Dave nem is kicsit kattanva, de nagyon bátor is egyben, amit művel. És nem adja fel, csinálja tovább, hiába béna, meg szerencsétlen és lúzer. Ez valahol a bájának a része.

Kis Dög viszont a képregény hős, aki a klasszikus formát idézi. Bár azért ő is egy fricska: egy cuki, 12 éves szőkeség, aki halálosabb, mint… nem is tudom, ki. Deadpool szerintem jó haverja lenne. Ugyan az ő történetébe is van egy durva paródiája a klasszikus képregényeknek, ami az egészet ironikussá is teszi, de ez is ad a sorozatnak. Úgy hősös, akciós képregény, hogy jól kiforgat mindent, ami hősös képregényes.

Általában a képregények grafikájáért nem vagyok oda, de itt még az is tetszett. Jól meg van ez rajzolva, és működik több szinten. A szánalma Dave, és a csak kissé kevésbé szánalmas Kick-Ass. Arról nem is beszélve, hogy milyen fokon tud brutális lenni. Itt nincs szépítés, roppant brutális képek vannak az egészben. Azért, ahogy egy 12 éves lefejez egy gengsztert, meg hasonlók, nem gyerek kezébe való kötet.

A történet szépen építkezik, íve van. Ahogy már írtam, bírtam, ahogy majdnem klasszikus történetként ad egy fricskát az egész zsánernek. Van fordulat, van benne izgalom, és a hősös, mészárolós részek mellett még értelmes kamasztörténet is, amiből akár azt is ki tudom hozni, hova vezet korunk civilizációja. Az őrületbe, röviden.

Nekem nagyon bejött, szórakoztat végig. Minimális elvetemültség kell ám hozzá…

Millar & Romita Jr: Kick-Ass – Ha/Ver 1. Mint képregény: 90% jófajta fekete humor, izgalmas, korrektül rajzolt, mocskos.

Szubjektíven: 95% szörnyülködtem és vigyorogtam – valahol borzalmas, de tök jó is!