Fülszöveg: 

„Olyan ​fakó a Holló és olyan elkeseredett. Erős, lélekben mégis roncs. Hangosan kacag az utcai lámpa fénykörében, démoni mosolya egy olyan léleké, aki élt, meghalt, és mégis él…”

Amikor James O’Barr személyes tragédiájának minden fájdalmát és kétségbeesését A holló rajzaiba sűrítette, az egész világon olvasók sokaságát érintette meg Eric története, aki visszatér a halálból, hogy bosszút álljon az utcai bandán, amelyik megölte őt és menyasszonyát. A kultikus filmadaptációt követően 2011-ben a képregény kibővített kiadásban jelent meg újra. A szerző eredeti szándékát tükröző, definitív kiadásban megtalálható:

• További harminc oldal képanyag, közte a „Csillámló jelenés” című zárófejezet és a „Karácsony augusztusban” című jelenet
• James O’Barr előszava
• A szerző eredeti rajztechnikájával reprodukált elveszett képsorok

Ez a kiadás továbbviszi A holló örökségét. A bosszúálló angyal és az igaz szerelem története épp olyan húsba vágó és felejthetetlen, mint amikor először megjelent.

Szerintem: 

Azt se gondoltam volna, hogy egy gyilkosságokkal teli, sötét és erőszakos képregényre fogom azt írni, hogy döbbenetesen

lírai és szépséges. Pedig A holló az. Kultikus a belőle készült filmmel együtt, de amit ebbe a képregénybe O'Barr bele tudott írni…

Először is, ez egy pokolian tragikus történet. Igazságtalan, ami Eric-kel és Shellyvel történt, egyáltalán nem ezt érdemelték volna. Ebben a kiadásban a szerző több jelenetet beletett arról, hogy milyenek voltak ők ketten együtt. Ez csak tovább fokozza, hogy milyen szörnyűség, amit az a pár drogos bűnöző véghez vitt. Hatalmas az ellentét a szerelem, a boldogságuk és a végük között. Mondanám, az élet nem igazságos, és nem azt kapjuk, ami jár, de itt még tovább megy a történet. Ahogy a rendőrség nem tud mit tenni. Ahogy Eric elemészti magát, mert bűnösnek érzi magát, amiért nem tudott segíteni a szerelmének.

O'Barr teljesen Eric mellé állít minket, és minden irgalom nélkül jogosnak érezzük, ahogy kivégzi a bűnözőket. Én amúgy is hajlok az igazságosztók oldalára állni, és azt mondani, ha a rendőrség és az állam tehetetlen, más utat kell keresni. Ugyan a gyilkosság már etikai kérdés és megosztóbb, de itt nem. Ugyan mi van ezekben az alakokban, amiért kegyelmet érdemelnének? Teljesen sötétre vannak színezve, minden értelemben. Ölnek, drogoznak, tönkretesznek másokat minden megbánás nélkül. Nincs egy személy sem, akihez jók lennének. Van, aki még ássa is tovább a saját sírját: hogy lehet egy, a szerelmét még mindig gyászoló férfinak azt mondani, hogy annyira jó nő volt a barátnője, hogy még a hulláját is meggyalázták? Hát igen, egyik sem volt egy észlény.

igen, ebben a történetben ott az akció orgia, amit simán lehet úgy is nézni, hogy miképpen zajlik a leszámolás. Eric levadássza az erőszakoló gyilkosokat, és kíméletlenül kivégzi őket. Lesz itt lőfegyver, kés, verekedés, autózás, gyújtogatás és még sorolhatnám. Ez is eladná a történetet, de ennél sokkal többet tud.

Ott vannak a misztikus elemek. Itt különben van egy eltérés a filmmel kapcsolatban. A filmben Ericet megölték, és a holló a halálból hozza vissza bosszút állni, mert a szelleme nem tud nyugodni. A képregény tragikusabb: ő túlélte a támadást, és még él. Legalább testben, mert az életének már vége. De itt is mellette van a holló, egyfajta vezetőként. A holló, ami toposzként jelen van az irodalomban, és rendszeresen a halálhoz, a másvilágra átmenetelhez kötjük. De a bosszú is kapcsolódó motívum – még magyar irodalmi példa is van Arannyal és Ribi nénivel, de a leghíresebb Poe hollója.
De ebbe a körbe hoznám a macskákat is. Kb. úgy mennek Eric után, mint Macskanő után. Mert megvannak a közös vonásaik: vadászok, az éjszaka teremtményei – de többek is ennél. Egy macska lehet háziállat is, ha szeretik és otthont adnak neki. Eric ezt vesztette el, így maradt az éjszakai bosszúálló.

Képregényhez képest és bosszúállóhoz képest nagyon összetett figura tudott lenni a főszereplő. Látjuk a múltját, a boldog és szerelmes, átlagos férfit. Látjuk a bohóccá festett arccal bosszút állót, aki még ekkor sem vesztette el az emberségét. Megmenti Gabriel cicát, még otthont is keres neki. Támogatja a kis Sherrit, akinek az anyja a gyerekével nem törődő függő. De az a jelenet is, amikor egy rendőr fegyvert fog rá, és nem erőszakkal reagál. Mi több, szinte pszichológusként ráveszi a férfit, hogy küzdjön a boldogságáért, ne eressze, mert az élet bármikor elveheti tőle. És az a mély fájdalom, ami végig áthatja. Ahogy a bosszú mögött ott van a bűntudata. Ahogy a holló folyton figyelmezteti, hogy ne nézzen oda, de képtelen elfordulni. És ezért is annyira lírai ez a képregény, nem a beletett sok vers miatt – hanem, ahogy a szerelmet és a fájdalmat, a bűntudatot megfogja és vizualizálja. Beleszakadt a szívem. A végébe is – Feltámadás a fejezet címe, és ha nincs is kirajzolva, szerintem Eric öngyilkos lesz Shelly sírjánál. A halála a feltámadása – líra, újfent. És érdemes megnézni az angyal szobrát is, mert változik az alakja. Elsiratja a férfit.

Brutális a szövegezése is. Tele van idézhető, metsző egysorosokkal. Kifejező, és megint csak itt van a történet költőisége. Nem lehetett nehéz dolga a forgatókönyvíróak, nagyon erős anyagot kapott alapnak.

Végül, mivel Eric annyira összeforrt már Brandon Lee alakjával, nem bírom megállni, hogy ne írjam le, mennyire jól játszotta. Ahogy a képregényt olvastam, még olyan részeknél is, ami nem volt a filmben – mint a tánc, simán láttam magam előtt Lee-vel. Igen, még egy tragédia, amibe beleszakad a szív. 28 éves volt.

Nincs jó lezárás, így kölcsönzök a képregényből.
Vége, kicsim. Hazamehetek.

Idézet: 

Mily szépséges is Halál, és fivére Álom.

Vannak barátaim a Mennyben és bajtársaim a Pokolba… Üdvözlöm őket, Jack!

– Menj a pokolba!
– Arra vártam, hogy valaki odavezessen

Néha, a legsötétebb órákban, amikor mélyre húz a teljes kétségbeesés, nem is kell több. Egy szó, egy könyv, egy dal, amely érezteti veled, hogy nem vagy egyedül.