Fülszöveg:
1973-ban járunk, az utolsó, szigorúan titkos küldetés indul a Holdra. Három űrhajós egy apró űrhajóban, negyedmillió mérföldre otthonától. Negyedmillió mérföldre a segítségtől.
A NASA hamarosan elindítja az Apollo 18-at. Noha a küldetést tudományosnak minősítették, Kazimieras „Kaz” Zemeckis repülésirányító tudja, hogy van egy sötétebb cél is. A hírszerzés felfedezett egy titkos szovjet űrállomást, amely Amerika után kémkedik, és az Apollo 18 lehet az egyetlen esély, hogy megállítsák.
De miközben Kaz azon igyekszik, hogy a NASA legénységét egy lépéssel orosz riválisa előtt tartsa, egy halálos baleset felfedi, hogy nem mindenki az, akinek gondolták. A végletekig fokozódó feszültségben a Fehér Ház és a Kreml csak nézheti, ahogy űrhajósaik a Hold felszínén ütköznek.
Szerintem:
Az űrutazásos történetek elég rég sci-fi alapanyagok. Már Verne is a Holdra küldte a szereplőit, és azóta megszámlálhatatlanul sok történet vezet a csillagok közé.
Chris Hadfield könyve két dolog miatt
tűnhet ki a sok űrutazásos sci-fi közül.
1 – az alternatív történelem. A regényben az amerikaiak az utolsó Holdra szállásra készülnek, az utolsó Apollo-repülésre. Csak éppen kapnak egy katonai feladatot is, a Holdon is kémkedni kell és a szovjetek kavarnak nem is keveset a történetben.
Az első Holdra szállás történetét természetesen ismeri az ember, az utána levőket inkább filmekből és sorozatokból szedtem össze. Az, hogy még így is találtam ismerős neveket, nekem hitelesebbé tette a könyvet. Al Shepard a legnagyobb ilyen, de nem ő az egyetlen.
Hidegháború az űrben, megjelennek a korszak politikusai – az űrbéli összecsapás és versengés is olyan, ami megtörténhetett volna.
2 – a thriller és krimi elemek. Mert miközben nyomon követhetjük, hogyan áll össze egy űrutazás, mit kell a tudósoknak és az űrhajósoknak elvégezni, történnek sötét dolgok is. Az űrhajó kapitánya egy gyanús balesetben életét veszti. A szovjetek is a Holdra készülnek, és valamit rejtegetnek odafent. Sokan nem azok, akinek mondják magukat. Többeknek titka van, és befolyásolják őket. Vagyis, bőven van olyan izgalmas esemény benne, ami annak is eladja, akit az űr és a sci-fi önmagában nem köt le.
Különben jobb is thrillernek, mint sci-finek. Érdekes, informatív, amit a NASA és az Apollo-világról megtudunk, de önmagában kevés lenne. Kell az a plusz, hogy történet is épüljön köré.
Azon még vacillálok, hogy a csavar - az orosz származású űrhajós és amire rá akarják venni - mennyire tetszett. Biztos nem voltam benne, de rá tippeltem. Egy ponton túl éppen elég nyomot kapunk, és árulkodó a személyek viselkedése. Lehetett volna meglepőbb, de a történetbe így illet.
Kifejezetten bírtam a főszereplőként megjelenő Kaz alakját. Könnyű vele szimpatizálni, nagyon kompetens. Megvan a maga tragédiája, de az inspiráló, ahogy a legtöbbet kihozta a helyzetéből. Az különben nagyon durva, hogy egyetlen sirály hogy tönkre tudja vágni a vadászgépet és véget vet egy pilóta karrierjének. Ok, kissé túl jó is, hogy igazi legyen Kaz alakja. Az egyik legjobb pilóta volt, mellette meg olyan okos, hogy az MIT-n szerez mérnöki diplomát? Természetesen egy kis szerelmi szálat kapott – ő az egyetlen, akinek a szakmai és a magánélete is a történet része, és a krimis vonalon ő a nyomozó. Ugyan az űrkalandokat nem ő éli át, de a fentiek miatt nekem akkor is ő a főszereplő.
Az űrhajósok kapnak több teret még mellette, és Chad is jól sikerült figura lett.
A konfliktusok meg hidegháborúsak. A feloldás nem is igazán van meg, ahhoz ennek a korszaknak el kell telnie. De a regény története zárt az Apollo-gyilkosságok végére pont kerül.
Stílusában is ötvözet. Ugyan egy szórakoztató regény is, de az űrhajós részek, magyarázatok leíróbbak, valóság közelibbek. Ott látszik, hogy Hadfield a szakmai tudását is használja. (Kaz alakjában bőven van belőle, csak Chris Hadfield nem találkozott a sirállyal, ami más útra vezette volna.)
Krimiként bírtam, én plusz elemként tudtam értékelni az űrhajós részeket, Kazt is kedveltem. Igazán jó regény nem lett, de van benne olyan egyedi vonás, ami miatt kellemes emlék lesz.
