Rablós, összetartós, átveréses, bűnözős.

Harry Rowlins az egyik legfelkészültebb bűnöző a városban. Rablásai legendásak: minden kiszámított, tökéletesen elrendezett. De a legutolsó munka rosszul sül el. Egy rendőrségi üldözésbe csöppenve a csapatnál levő robbanószer belobban, és mindenki a kocsiban ég. Három asszony marad özvegyen: Dolly, Shirley és Linda. Még gyászolni sem hagyják őket békén: Harry minden munkáját lejegyzetelte, és a helyére törekvő maffiózók a jegyzeteket akarják. Dolly felméri, csak egy módon szabadulhat meg tőlük. Ha ő, és a férjével meghaltak özvegyei átveszik a férjeik helyét, és befejezik a rablást a jegyzeteket használva tankönyvként. Titokban készülni kezdenek, miközben a rendőrség nyomoz, a maffia nyomon van, egy nem várt fordulat is átírhatja a terveket.

Ez a regény az alapja az azonos című filmnek, ami nem is olyan régen került a mozikba. Érdekesnek találom, hogy a rendező nem a regény szerzőjével dolgozott a forgatókönyvön. A regény Lynda La Plante munkája, a film forgatókönyvét Gillian Flynn jegyzi. Ha láttam a filmet is, majd elmesélem, melyik tetszett jobban.

De egyelőre maradjunk a regénynél!

Aminek van egy erős története. Elég eredeti az ötlete, és jó is a cselekményvezetés. Nem megy át heist movie-ba, hiszen minden terv más készen áll a jegyzetekbe, csak rá kell készülni. De jut bele humor és izgalom, ahogy ezek a nők dolgozni kezdenek a tökéletes rabláson. Mindegyikük más karakter, és ez bizony érdekes helyzetekhez vezet. A kedvencem különben az volt, amikor a modell Shirley megy el a ruhákat beszerezni, és nagyon nem azt veszi, ami egy rablásnál praktikus lenne, viszont jól néz ki bennük…

Ezt kiegészítik az olyan szálak, mint a nyomukban járó bűnözők mesterkedései, és egy titokzatos idegen lépései, aki talán annyira nem is idegen. Mert jut a kötetre egy ütős csavar, ha a figyelmes olvasó a regény felére elég biztos is lehet abban, mi az, ami olyan merész ötlet, hogy még Dolly sem meri sokáig elhinni, noha látja a bizonyítékokat.

A három özvegy van a történet középpontjában, leginkább Dolly, de a többiek is megkapják a maguk fejezeteit. Elsőre klisének tűnnek, de La Plante jó érzékkel mélyíti el őket. Erről jut eszembe: idővel négyen lesznek, így stimmel a borító is, de a negyediket beveszik maguk közé, ő nem özvegy. De ez már egy más történet. A plusz fő marad a leghalványabb közöttük, a fent említett hármas az, akik uralják a regényt.

A regénynek nagyon erős hangulata van, amit félúton tennék a skandináv krimik és a noir történetek közé. Komor világkép, van egy zseniális, de nagyon szenvedő hősnő (Dolly) és a noir tipikus karakterei is megjelennek. Csak egy kis csavarral. Pl. a femme fatale itt egy férfi, és a magányos férfi hős nő. De ez a #metoo világban nem is meglepő, nem igaz?

Talán meglepő, hogy a kötet a Lélekvesztő sorozatba jelent meg nálunk, én meglepődtem. Ebbe sokkal inkább nagyon női femi-thrillerek vannak, amelyekbe a női és lelki vonal olyan erős, hogy el is nyomja sokszor a thrillert. De ha ez lesz az új irány, akkor örülök, mert ebben is van lelkizés, de mellette jó a cselekmény is, ha nem is tempósan, de pörög a cselekmény.

Regény után jöhet a film is, majd mesélek, ha kijött dvd-n. A könyv jó lett.

La Plante: Nyughatatlan özvegyek - Mint bűnügyi: 75% van benne a skandináv krimik szikárságából. Lélektanilag épül, csavaros.

Szubjektíven: 70% tömény, helyenként egészen fojtogató a hangulata. Már érdekel a film is.