Fülszöveg: 

Night City nem éppen arról híres, hogy sokra tartaná az emberéletet. Azonban amikor a városi tanács megszavazza, hogy egy műemlék épület helyén luxusberuházást hajtsanak végre, még nem tudják, kivel akaszkodnak össze. Az épület kilakoltatásra váró lakóit ugyanis a hírhedt Valentinos banda védelmezi, akik azonmód fel is bérelnek három cyberpunkot a helyzet kellően megnyugtató és lehetőleg végleges rendezésére.

Sajnos, a nem csupán ételt felszolgáló pincérnő, a tégla és a perverz kormányzati képviselő alkalmi szövetsége igencsak ingatag lábakon áll. A bosszú körforgásából ráadásul igen nehéz kilépni… idővel pedig minden titok napvilágra kerül.

Szerintem: 

A borító nagyon félrevitt. Annyira a

Cyberpunk világban nem vagyok benne, így a képregényt első ránézésre az alapján minősítettem, hogy mit láttam, amikor kézbe vettem. Pedig jóval több van ebben a kötetben, mint amit elsőre láttam.

Egyrészt, nem is a főszereplőt látjuk. Ok, értem, hogy miért a dögös fiatal, és nem az idős anya került a borítóra. De ez Teresa története, és ő sokkal inkább badass, mint a lánya abban a kis időben, amíg szerepel és amíg életben van. Mert ez a sztori alapja: Oriona egyfajta bérgyilkosként ténykedik, de vele is végeznek. Az anyja pedig a gyilkos nyomába ered – mert Teresa messze nem az a nyugodt pincérnő, akinek elsőre látszik.

Jól keveri a képregény a noir elemeket és az akciót. Teresa erővel nyomoz, és amikor valaki az útjába áll, annak nincs kegyelem. Olyan vérengzések vannak benne, hogy az videójátékban is elmenne.
De, amiért velem olvastatta magát, hogy a rejtély megoldását is adagolja közben. Nem is az érdekelt, Oriona végzete ki lett, hanem az anyja története. Ki volt ő korábban? A kedvenc részeim között volt, amikor az a szál kapja meg a befejezést, és visszanézünk a múltba, Teresa fiatalságába. (Simán olvasnék előzménykötetet is róla, de itt is több minden kiderül belőle.)

Kellően sötét alakokkal dolgozik a történet. Nincs benne senki, akinek ne lenne valami szégyellnivalója, vagy vaj a füle mögött. Teresa tulajdonképpen egy nyugállományból visszatért szociopata gyilkos, a bátyja egyenesen bosszúálló pszichopata gyilkos. Oriona is kihasználta az embereket, és mondanom se kell, ő is gyilkos volt. De ettől is működik, mert ebben a világban nincs sok választásod. A gyilkos leszel, vagy akivel végeznek.

Jó a külcsín, kellően színes és látványos. Nem az, ami esztétikai értelemben szép de jól néz ki.

Szóval, több van benne, mint ami elsőre látszott.