Gyászolós, gyógyulós, családos.

Liz még az egyetemen megtalálta élete szerelmét. Grady idővel feleségül kérte, és boldog házasok lettek. A férfi felépítette álmaik otthonát, összehozott egy sikeres céget, és négy gyerekkel töltötték fel az álomházat. Ám Grady beteg lett, és 32 évesen, 4 gyerekkel Liz özvegyen maradt. Úgy érzi, ezzel mindennek vége. De akkor új szomszéd költözik a szomszédba, a sármos Ben. Liz először a húgával akarja összehozni a férfit, aki neki is jó barátja lesz, a gyerekek is hamar megszeretik. A nő észre sem veszi, de ahogy egyre közelebb kerül Benhez, a gyászát is képes feldolgozni és megélni. Miközben a tagadás, a harag, az alkudozás és a gyász után eljut az elfogadásához, képes lesz adni egy esélyt Bennek és az életnek, ahogy Grady is szerette volna?

Ez a regény ott kezdődik, ahol más történetek véget érnek. A szimpatikus hős és hősnő már kimondták az igeneket, szülők lettek, még a kacsalábon forgó kastély is összejött. Csak éppen az élet nem ott ér véget, ahol a romantikus filmek. Rachel Higginson arról mesél, amikor a boldogan éltek, amíg meg nem haltak második fele az egyik felet jóval előbb utoléri, mint a másikat. Mi történik ilyenkor a túlélővel?

Higginson egy látszólag egyszerű, de annál bonyolultabb szerkezetet választ magának. Fogja a gyász szakaszait, és azokat használja a regény szerkezeti vázának. Hogy éli meg Liz a gyász szakaszait? Miközben ezerrel pörög körötte az élet. Miközben kezelnie kell a gyerekei iskolai és magánéletét, miközben a férje anyja és öccse is mélyen gyászol, miközben ott az új szomszéd is. A regény egyensúlyt talál a cselekmény és a pszichés részek között – miközben arról olvasunk, hogy veszélyben Grady öröksége, mert az öccse nem tudja nélküle vinni a vállalatot, látjuk, hogyan tombol a harag Liz életében. Miközben a gyerekek mindenféle vicces vagy éppen izgalmas eseményeket generálnak, Liz szenved, küzd és próbálkozik.

Tetszett, bár eleinte fura volt, ahogy a gyász folyamat közben épül egy új szerelem is a nő életében. A kettő generálta egymást, amit nehezen vett be a gyomrom, de aztán kezdtem megérteni. Azzal, hogy felismerte, hogy tetszik neki valaki más, már elkezdett túllépni a tagadáson. Ahogy próbált távol maradni, alkudozni, már kezdte felismerni, hogy Grady soha nem jöhet vissza, de Ben itt van. Kellett ez a szerelem, hogy felépüljön. Átsegítette a nőt a gyászon, és ez lett a kapaszkodó, amitől újra élni kezd. Nekem ez valahogy azt mondta, hogy érhetnek fájdalmak és veszteségek, de mindig van mibe kapaszkodni. Mert egy új ember, új élmény átlendíthet a múlton és fájdalmon.

Szerettem a regény szereplőit is. Nagyon élettel teltek, kedvesek, de bájosan esendőek is. Jó emberek, akiknek drukkol az ember, akiknek jót lehet kívánni. A történet eleje van annyira tragikus, hogy nem kell számon kérni, hogy sokkal jobbak, mint ami hiteles.

De ezzel együtt bevallom, egy szereplő van, aki jobb, mint amit bevesz a gyomrom. Ben. Aki sikeres, jómódú agglegény, és bevállal egy nőt a négy gyerekével? (Mese!) Annyira más, mint a korábbi élete. Önzetlen, türelmes, humoros, pénze is van, meg dögös is. Talán én vagyok a rossz ember, de nem értem, miért ül be e családba, saját alapítása helyett?

Ezzel együtt ez egy jó könyv, tetszett a pszichológiai vonal, és szerettem, hogy nem nyálas.

Higginson: Szerelem 5 lépésben - Mint női: 90% érzelmes, átélhető. Van humora, empatikus, erőt adó és pozitív történet.

Szubjektíven: 75% érdekesen volt megírva a gyász, szimpatikusak a szereplői, és nem nyálas.