Szabadító akciós, drog kartelles, jóvátevős.

Sophie visszakapta a fiát, de ettől még nincs rendbe az életük. Albert addig nem hajlandó megbocsátani az anyjának, amíg nem szabadítják ki Lothart is a fogságból. Sophie ehhez halvány reményt fűz, az is csodával ért fel, hogy a saját fiát ki tudta szabadítani a kolumbiai drogkirály karmaiból. Sokkal jobban aggasztja a német drogkirály, és egykori szerelme, Hector akiket börtönbe akar juttatni. Veszélyes játszmába kezd, remélve, mindhárom célját eléri. Közben Hector egy olasz kolostorban rejtőzik, és megmaradt embereivel azt tervezi, hogyan vághat vissza, és szerezheti vissza a fiát. Lothar és Jens igyekeznek túlélni, bármivel is kínozzák őket. Jens is azon dolgozik, hogy a fiaként szeretett kamaszt biztonságba juttassa, bármibe is kerüljön ez neki. A szálak pedig lassan összeérnek.

Van egy indián népmese. Amely szerint mindenki vállán két farkas ül: a jó az egyik, a rossz a másik vállon. És az a farkas fog megnőni, amelyet az ember eteti. Miért mesélem ezt el? Mert ebből a meséből származik a regény címe. Amikor Lothar és Hector végre szembekerülnek egymással, beszélhet apja és fia, a fiú erre utalva kéri számon apjától az életét. Jó cím, a regény végével tökéletesen egybecseng, nekem tetszett. Csak maga a mese nincs benne a sztoriban, így aki még nem ismerte, most már képben lehet!

Mert eddig a Brinkmann trilógia arról szólt, hogy mit tesz az emberekkel, ha elkezdik etetni a rossz farkasukat. Kötetről kötetre Sophie és Hector egyre lejjebb süllyedtek, komoly bűnöket követtek el. A drog bizniszben máshogy életben sem maradhattak volna. De most a megváltást keresi mindenki, ehhez pedig a jó farkasát kell felhizlalni. Erre tesznek kísérletet a maguk módszereivel és áldozataival.

A cselekmény egyszerre pörög kellően, de mellette hagy időt is az eseményeknek kibomlani, és éreztetni a tettek súlyát. Négy fő szálon mennek az események: Sophie, Jens és Lothar, Hector és a korrupt rendőr, Thomas is ügyködik. Ármányok vannak, rajtaütések, átverések és a bírósági eljárásokat is van, aki igyekszik bevetni. A kiemelt szál Sophie története, de könnyen lehet, hogy nem az lesz az olvasó kedvence. Az enyém sem az volt: engem sokkal jobban lekötött Lothar és Jens vonala. De pont azért jó, hogy ennyi van, lehet választani. ÉS a végére minden szépen összeér…

Mert ez a zárókötet és a szálakat Söderberg remekül el is varrja. Mindenki elnyeri a jutalmát és a büntetést is. Annak megfelelően, melyik farkast etette végül.

Jó a karakterábrázolás. Ahogy az eseményeknek hagy időt a szerző hatni, az a szereplőket is formálja. Van, aki képes változni. Van, aki képes áldozatot hozni. De hogy jut odáig? A szerző azt s megmutatja, finoman, határozottan, de nem a cselekményt háttérbe szorítva, csak kiegészítve azt.

A regény hangulatágában a skandináv krimik örököse is, a szerző nevét látva talán nem lep meg senkit. A világképes komor, a karakterei esendőek és sokat szenvednek. De egy lényeges ponton azért eltér tőlük. Itt van remény. A skandináv krimik egy részétől az embernek kedve lenne eret vágni magán, itt viszont lehet hinni abban, hogy meg lehet menekülni.

Az első rész elment, a második annyira nem, de ez a zárlat kifejezetten tetszett.

Söderberg: A jó farkas – Mint krimi: 75% közel van a skandináv krimikhez, hangulatilag erős. Cselekményközpontú.

Szubjektíven: 70% kellően pörgős volt, tetszett, hogy minden szálat zárt. Kicsit érzéketlen.