Rákkal küzdős, szerelmes.

Bruno a saját szabályai szerint éli az életét, amibe beletartozik az is, hogy távol tartja magától a családját, a New York-i életét. Nem akarja veszélybe sodorni őket. Senkit nem enged túl közel, amíg nem ismeri meg Callie-t. Ez a nő volt az egyetlen, aki a kamaszkori szerelme elvesztése óta elsőként érdekelni kezdte. Így kitart mellette, bár Callie a rákkal küzd. Bruno az, aki visszaadja a nőnek, minden helyzetben mellette áll támaszként. A szikra kezdetektől megvan közöttük, de az együtt töltött hetek alatt egymásba is szeretnek. Callie nem csak a férfit, a családját is nagyon megszereti. Már csak egy akadály áll előttük: Bruno titokzatos múltja, ami miatt mindenki rosszfiúnak gondolja. Tényleg az lenne?

A kérdés természetesen csak költői. Már hogy lenne az? Egy női, romantikus regényben? Most komolyan, hány olyat tudtok mondani, aminek nem az a vége, hogy a szereplők élnek boldogan, amíg meg nem halnak?

Vannak tipikus nyálregény regényvégek. Kapásból három jut eszembe, de gyakori ezek kombinációja is: lánykérés, esküvő, első gyerek születése. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy Bliss is innen választott magának végkifejletet. Nem is egyet.

Ami már eldönti, hogy ez egy nyálregény. Még akkor is, ha látszólag egy drámai témát ide feldolgoz, a rákkal való küzdelmet. De hogy lehetne igazi a dráma, amikor már az első kezelésen azt mondják a nőnek, hogy korán elkapták, abszolút gyógyítható, ha eljár a kezelésekre teljesen fel fog épülni? Tulajdonképpen az egyetlen feszültségforrás, hogy a kezeléstől hullik a haja és rosszul érzi magát. Mégis, annyira nekikeseredik, mintha ő lenne a Csillagainkban a hiba egyik szereplője. Komolyan, még azok a kamaszok is jobban viselték, ami rájuk várt! Pedig ott az egyiknek levették a lábát, mégis visszajött a csontrák. A másik elvesztette mindkét szemét. Callie meg eljár a kemoterápiára, aztán elfeledheti az egészet – és ezt meg is mondják neki az elején! Kérdem én, akkor mi ebben a dráma?

Helyette arról kell oldalszám olvasni, hogy Bruno miért az igazi. Hamar ágyba is esnek – még valami, amitől nekem esik a hitelesség. Annyira kétségbe van esve Callie, arra mégis van energiája, hogy összefeküdjön a férfival? Na, persze. Arról meg ne is beszéljünk, milyen anatómiai alapossággal van ecsetelve, mi és hova kerül, milyen szögbe meg satöbbi.

Azt már nem is részletezem, mi Bruno veszélyes szakmája. Majdnem nevető görcsöt kaptam, amikor a végére elárulja. Tulajdonképpen valami menőt akarnak titokkal problémásnak beállítani. Mint amikor azzal dicsekszel, hogy túl maximalista voltál az iskolában, és milyen butának érezted magad, amikor nem lett csillagos az ötös, csak ötös. Milyen buta is voltál ettől! Milyen rosszul érzed ettől még most is magad!

Az egyetlen, ami érdekes volt, ahogy a gyász folyamaton végig megy a nő a diagnózis megkapása után. Nekem azért is érdekes volt, mert tényleg megvannak a fázisok, amiket a Szerelem 5 lépésben is leírt, csak itt egy teljesen más élethelyzetben kerül sorra a tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás.

De ezt leszámítva ez akkora nyálregény, hogy az már nem is igaz. Ha lesz érkezésem rá, megkeresem az angol borítót is. Az jobban kifejezi, milyen a regény, mint a magyar.

Bliss: Gyógyító szerelem - Mint női: 40% maga a mix érdekes. Egy szerelmi történet rákkal és gyászfolyamattal?

Szubjektíven: 20% hiába a betegség, annyira nyálregény, hogy valósággal bele is fulladtam.