Új rendszert kezdős, kapcsolatos, romlós.

Nagyvár álmos városka, ahova már betették a lábuk a multik, de különben alig történik valami. Amíg meg nem jelenik a Greenpeace munkatársa, a tüntetést szervező Kincső. A polgármester életunt fia, András régebbről ismeri a lányt, és a jelenléte cselekvésre sarkallja a fiatalembert. Mindketten tudják, a jelenlegi rendszer rossz, lehetne-e valami jobbat kitalálni? Így megkezdődik a pláza forradalom. Beköltöznek, meghirdetik a maguk köztársaságát, és a rendőrség képtelen kiverni onnan a bandát. Ám a szép elvek helyét gyorsan átveszik az érdekek: Ákos szeret vezető lenni, és zseniális, de szociálisan alulfejlett ismerőse, Laci, kidolgozza a papíron tökéletes társadalmat. Kommunizmus nyakon öntve Orwell tanaival. A rendőrség akcióban, András bujdosásba, Ákos hatalmon. Mi sül ki mindebből?

Nektek mennyire jön be, ha egy regény a cselekménye félénél, esetleg kicsit később nekiáll zsánert váltani? Ha jól van megírva, nekem nem jelent gondot. Még díjazni is tudom, hogy a szerzőnek sikerült meglepnie és meglépnie. Gaál Második honfoglalása ilyen élmény volt.

Komédiának kezdtem el olvasni, egy percre sem szándékoztam komolyan venni, vagy elgondolkozni rajta. A sok komolytalannak tűnő, humoros elemekkel is átszőtt karakter mérgezett egérként ténykedett, és az egésznek volt egy kicsit baljós, de feelgood hangulata. Ha nagyon akartam volna, esetleg paródiára utaló elemeket vadászhattam volna. De aztán a történet fejlődik, és hamarosan már egy szatíra közepén vagyunk. Mélyebb értelemmel töltődnek az események, a karakterek is mélyülnek, fejlődnek. Szórakozásból agymunkába ment át a történet.

Mert a mélyére nézve nagyon is sok mondanivaló van ebben a könyvben, amit azonosítani tudok az Értetek teszek világával is. Mindkettőben kísérletet tesznek a rendszer megváltására, valamilyen szinten mindkettőben egy forradalom tör ki. Mert sok a baj, valamit tenni kell ellene! Idealizmus, jóindulat, és a tett. Valami elindul. Benne az üzenet, hogy nem tűrni kell, hanem megpróbálni javítani a rendszert. De az emberi természet örök, és jön valami nagyon durva. Az Ákos – Laci szervezte társadalmi rend nagyon behozza a kommunizmus rémképeit, és megidézi Orwell világát is. Az olvasó agya meg pörög, hiszen ezzel a sztorival elgondolkoztat a rendszerekről, a történelmi múltról, politikáról. Kell az agytevékenység!

Ha már Orwellt emlegetem, meg kell jegyeznem, hogy a kötet tele van más kulturális utalásokkal is. Van magasabb, de tömegkultúra is bőven. Némelyik cselekményszinten, mások a nyelvi utalásokban. A kedvencem különben a Macbeth felfedezhető elemei a cselekményben, de jót mosolyogtam a klasszikusokat megidéző fejezetcímeken is.

Igényes nyelvileg is a kötet. Úgy van megírva, mintha az események utáni riportkötet lenne, amiben a résztvevők visszaidézik, szerintük mi történt. És ahogy beszélnek, az egyedi és elkülöníthető. Mintha mindenki valóban a maga elbeszélője lenne, amit a szerkesztő fog majd össze egyetlen kötetté.

Szatíra, van tehát humor is benne, de ez éles humor. Megvág. Szórakoztat, de elmejáték is.

Végül, Gaál karaktereket mélyít. A sablonokból, pl. plázacica hiteles embereket tud formálni.

Határozottan figyelemre méltó kötet, nekem kifejezetten tetszett.

Gaál: Második honfoglalás - Mint szatíra: 85% humoros, nyelvileg is erős, elgondolkoztató üzenettel. Sok utalással, színes.

Szubjektíven: 90% komédiának indult, annak se rossz. De ahogy többé válik, érdekesebb.