Mostohás, vállalkozós, modern mesés.

Christophe és Joy az egyetemen lettek pár, és a közös álmaikat megvalósítva a Napa-völgybe telepedtek le. Létrehozták a saját birodalmukat, összeházasodtak, és miközben a borászatukat jövedelmező tették, egy szép, és dolgos lányt is felneveltek. Camille mindig is a családi üzletben képzelte el a jövőjét, rajongott a szüleiért. Ám az anyja vesztett a rákkal szemben. Christophe körül pedig felbukkant a szépséges francia özvegy, Maxine. Az egykori grófné behálózza a férfit, és gyorsan meg is házasodnak. Camille igyekszik figyelmeztetni az apját Maxine természetére, akit láthatóan a pénz motivál, de mire Christophe is rájöhetett volna erre, lezuhan a gépe és meghal. A végrendelete szerint Camille az örököse, de a lány 25 éves koráig Maxine a kastélyban maradhat, és az üzletbe is belefolyhat. Az asszony és fiai megkeserítik a lány életét, aki csak a szomszéd birtok örökösére és Maxine anyjára számíthat.

Írtam már, hogy Danielle Steel könyvei közül azokat tudom értékelni, amik nem csak szerelmes regények, hanem van bennük egy erős mesei vonal is. Amiben a szép és remek hősnő ugyan szenved pár nehézség miatt, de a végére minden az övé: szerelem, gazdagság, happy end (néha egy-egy veszteséggel, de akkor legalább kevésbé érzem mesének). A legújabb kötete is ebbe az irányba megy el, már a címe is erre utal. Nem akar többet, csak mesélni és szórakoztatni a romantikára váró hölgyeket.

A Tündérmese a fülszöveg alapján nekem a Hófehérke modernizált változatának tűnt, és ahogy olvastam a könyvet, sokáig azt is gondoltam, hogy valóban a Hófehérkét meséli újra. Ahogy Christophe és Joy megteremtik a borászatuk, szó szerint francia kövekből építenek maguknak benne kastélyt, még a királyság illúziója is megvan. A királyné halála, az árván maradt hercegnő, az új feleség érkezése, aki mellől kihal a király. Ezek a motívumok itt is szépen megvannak.

De akkor váltunk egy másik mesére. A Hamupipőkére. Camille megszállottan dolgozik, hogy a családi céget egybe tartsa, míg Maxine és fiai dorbézolnak, vagy egyenesen a lányt fenyegetik. (Lesz itt nemi erőszak és gyilkossági kísérlet is.) De feltűnik a gyerekkori barát, aki már elkezdi a nőt is meglátni a lányban. Lesz bál, álruha, még az elhagyott cipő is.

Az alapötlet, a sztori semmivel se rosszabb, mint bármelyik újraírt mese a YA piacon. De van egy nagy különbség!

Ahogy Steel mesél. Annyira szenvtelen, hogy az már zavaró. Mintha csak felmondaná a leckét. Mintha direkt száraz lenne. A szerelem szárba szökkenése, a részeg és erőszakoskodó férfi elől az ablakon át menekülés, a mindent megsemmisítő tűz – annyi érzelmet, szenvedélyt lehetett volna ebbe belevinni! De nem. Ez simán száraz. Nekem a mesélős könyvek tetszenek elsősorban, és most nem volt meg ez a varázslat.

A mese csak a cselekményben, a szereplőkben jelenik meg. Már az elején könnyen beazonosíthatóak a mesebeli megfelelések és ennek megfelelően egysíkúak a jellemek. Simone egy pénzvadász dög, a fiai elvetemültek, Camille maga a tökély. Phillip az egyetlen, aki fejlődésen megy át a sztoriba, amivel eléri Steel, hogy jó pasiból álompasi lesz.

Elsősorban romantikus lelkületűeknek ajánlható, a sztori nem rossz.

Steel: Tündérmese - Mint újraírt mese: 65% a történet ötletes, a szereplői szerethetőek, de a stílusa szenvtelen.

Szubjektíven: 50% el voltam vele, de nem igazán tetszett. Van ötlet benne, de nem mesélős.