Rejtélyes, celebbé válós, rejtvényfejtős.

April May átlagos New York-i lány, aki 23 évesen megszerzett egy állást, amit nem különösebben szeret, de keres annyit, hogy a városban élhessen. Mayával, aki elvileg a lakótársa, a gyakorlatban az élettársa. Egy nap hazafelé tart, amikor felfigyel egy szoborra. Van benne valami varázsos, így vlogger barátját is a szoborhoz csalja. Közösen csinálnak róla videót, April nevezi el a szobrot Carlnak. Kiderül, a világon több ilyen szobor feltűnt, egy nagy rejtély az egész. És April videója lesz felkapva. A lány pillanatok alatt híres lesz, már ennek feltartásáért is a Carl rejtély nyomába ered. Hamarosan a szobor adta rejtvényeket fejteget, és sejteni kezdi, ez egy földönkívüli. A lány élete pedig végérvényesen felfordul.

Prekoncepció – aminek hála néha nagyokat puffanunk. Hank Green története hozott nekem egy ilyen élményt. A borító, a címe, a kiadója nekem vizionálta John Green könyveit. Ahogy ezt leírtam, még a szerző neve is: Green. Szóval, azt hittem olvasni fogok valami YA regényt. Ez pedig nagyon nem az. Ha most kellene valamihez hasonlítanom, az a Themisz-akták lenne.

De legalább jó értelemben ért meglepetés. Ez egy okos, rafinált könyv, aminek sokkal több rétege van, mint amit az elején feltételezünk róla. Egy csajos, szórakoztató regénynek indul, amibe jön egy kis da Vinci kódba ültetett sci-fi. Mi lenne, ha nem egy halott kurátor, hanem egyenesen egy földönkívüli létforma hagyna az emberiségnek egy rejtvényt?

A cselekmény végig kétoldalú. Egyrészt, itt van nekünk April, aki 23 éves és sok tekintetben még nagyon fiatal. Első állás, nem eldöntött nemi identitás, fiatalos. Egy modern Carrie Bradshaw, csak neki a szex helyett Carl körül fog forogni a világ és az írásai. A magánélete végig jelen van a cselekményben, szerelemmel és szakítással, vonzódásokkal és munkával.

De mellette ott van a Carl rejtély. Nem akarom lelőni a poénokat, de a világban történnek események, melyekben April majd meglátja a rendszert. Egy játékot, melynek a szabályait is meg kell fejteniük, és felelni kell a kihívásra. Jó ötletek vannak a kötetben, és működik az a rejtvényfejtős varázslat, amire Brown is építi a regényeit.

Majd jön egy újabb réteg. Az emberiség hozzáállása, az emberi természet. Ha beköszön egy új életforma, hogy reagálunk kollektívan? Üdvözöljük, barátságosak leszünk, vagy képébe robbantjuk az atomot köszönés helyett, nehogy már fenyegesse a dominanciánk? April szerepet kell vállaljon ebben a kérdésben, az egyik oldal harcosa lesz. ÉS az olvasó is felteheti magának a kérdést: ő milyen ember lenne? A kezét nyújtaná, vagy ököllel odacsapna?

Jó Green stílusa is, és elképesztő, hogy férfi létére mennyire megfogta hősnőjét. April meséli el nekünk az egész történetet, és talán csak annyiban érhető nyomon, hogy férfi a szerző, hogy nincsen a nőies mélylélektan a szerelemben. Amennyire a női szerzők szeretnek ilyesmiket boncolgatni, most annyira van rövidre vágva.

De vissza a formátumhoz! Ami olyan, mint egy utólagos napló, egy visszaemlékezés, amelyben dokumentálják a nagy eseményeket. Ezért is a Themisz ugrott be róla. Abban is idegen létforma szobra miatt bolydul fej a világ, rejtvényfejtés jön, és hasonló naplós megoldással van elbeszélve is. Csak ez fiatalosabb, populárisabb. A Themisz mélyebb.

Még sok ilyen meglepetést magamnak, ez más, de jobb is volt, mint amit vártam.

Green: Az abszolút tökéletes izé - Mint sci-fi: 80% fiatalos, megszólítja az olvasót, az emberi természetről mond okosakat.

Szubjektíven: 75% a stílus, a keret bejött, a cselekmény is OK, csak April nem tetszett.