Mentőakciós, politikai, tengeralattjárós.

Gyakorlatot tartott az orosz haditengerészet. Részt vett benne az egyik legnagyobb atommeghajtású tengeralattjárójuk is, a Kurszk. A szombati napon két rezgéshullám rázta meg a vizet. A Kurszk egy torpedója, majd a többi is berobbant. De ezt fent nem sejtették – senki nem akarta a hírt feljebb jelenteni. Így csak órákkal később jöttek rá, hogy valami baj van. Míg a megmaradt túlélők összezsúfolódtak a 9-es rekeszben, és vártak a mentésre, fent megindult a hajsza. Az oroszok kiküldték a mentőcsapataik, de a rendszeresen elhanyagolt fejlesztések miatt nem jártak sikerrel. Nemzetközi segítséget nem akartak kérni, a felajánlásokat elutasították, míg kénytelenek voltak belátni, hogy maguk nem boldogulnak. A tengeralattjáróban rekedtek családtagjai is egyre nagyobb nyomást fejtettek ki. De az orosz hadititkok őrzése végig fontosabb volt a politikának, mint emberéleteket menteni.

Korunk történelme nem tartozik az erősségeim közé. A Kurszk nevét hallottam korábban, de nem tudtam volna elmesélni a történetét. Most sem a történelmi érdeklődés vezetett, bevallom. Ebből a regényből készítettek egy filmet, aminek a megnézése előtt el akartam olvasni a sztorit. De most puffantam egy nagyot.

Egyrészt, rá kellett jönnöm, elég hamar, hogy a regény teljesen más szemszöget követ, mint amit én olvasni akartam. A hősies túlélő sztorikra bukom, amelyben megvan a katasztrófa, de jönnek a talpraesett emberek, akik küzdenek az életben maradásért. Itt viszont nem azt látjuk, a tengerészek hogyan igyekeztek életben maradni. Moore elmeséli a hajó katasztrófáját, megismertet pár túlélővel és halottal, de ennyi. Elveszi a fókuszt attól, ami a hajóban történt. Ami dokumentumregénybe ok, mert nem tudhatjuk, mi történt velük.

ÉS itt van a másik puff, csak ezt kifehérezem, mert spoiler jön. (Nem maradt senki életben, így nem volt, aki elmesélhette volna, mi történt ott. Én meg kis naivan azt hittem, hogy aki a filmen Matthias Schoenaerts, az majd pár túlélővel kijön a roncsból. De nem, megfullad mindenki. Amit nem tudtam, így teljesen kiakadtam. Ok, tudom, történelem ismeretből 1, de az irodalmár vénám akarna legalább egy túlélőt. Az még a 300 spártaiból is futotta, akit hazaküldtek a hírrel.)

Azt meséli el Moore, hogyan próbálkoztak a mentéssel. Pontosabban rávilágít arra, hogy a hadi titkok mennyivel fontosabbak voltak az oroszoknak, mint az emberéletek. Politikai játszmák, megtévesztések zajlottak végig, míg az a 23 tengerész igyekezett életben maradni. Kicsit láthatjuk a családtagok küzdelmét, de alapvetően a politika mentén haladunk.

Ami miatt nekem elveszett az érzelmi oldal. Nincs egy olyan szereplő sem, akinek drukkolnék, akivel azonosulnék. Az érzelmi csúcspontokat és megöli a tárgyilagosság. Amikor felidézi a családtagok felháborodását, a küzdelmük, legalább akkor fájnia kellene ennek a történetnek. De ez nem történt meg.

Számomra ennek az egész történetnek két üzenete volt: hogy bizonyos fejlesztéseken, amin életek múlnak, nem szabad spórolni. Másodrészt, az emberiségnek nincs sok jövője, ha még a jó szándékban is folyton a hátsó szándékot keressük.

Összességében, korrekt könyv ez, kemény a történet is, de a filmtől most elment a kedvem.

Moore: Kurszk - Mint dokumentumregény: 70% tárgyilagos, magyarázatokkal teli, de némileg regényes is.

Szubjektíven: 60% az üzenete brutális, de nem éreztem a regényben ugyanezt az erőt.