Kamaszos, varázsos, korrupt rendszeres, szépség ideálos.

Orleans lakói az Ég és a Szépség gyermekei voltak, de amikor a Szépség elhanyagolta párját a gyermekeik miatt, az Ég haragjában átokkal sújtotta az embereket. Legyenek szürkék, vörös szemmel, durva bőrrel. A Szépség sokáig kereste a megoldást, míg megalkotta a Belle lányokat. Akikben erő lapul, varázs, mellyel képesek széppé tenni az embereket. Camellia Belle lánynak született, és minden vágya, hogy kiválasztott legyen belőle, a királyi cseléd szépítője. Tervet sző, hogyan tegye emlékezetessé a bemutatkozását az udvar előtt. Nem minden alakul a tervei szerint, de idővel az álma teljesül. Azonban hamar rá kell jönnie, hogy a ragyogó felszín alatt milyen romlottság lapul. Titokban borzalmak zajlanak, őt is kihasználják, és lassan már azt sem tudja, kiben bízhat. A királynőben, a hercegnőben, a testőrében, vagy a hercegnő sármos udvarlójában? Netán senkiben?

Bevallom, nem sokat vártam ettől a regénytől. Valami nagyon lányos, nagyon szerelmes, nagyon nyavalygós ifjúsági volt az elképzelésem. De ehhez képest nagyon jól szórakoztam, és egy korrekt sorozatnyitányt kaptam.

Már a kezdés megfogott, ami egy ötletes, mitológiai alapot adott a történetnek. Előrevetítette, hogy ennek a sorozatnak tetszeni fog az univerzuma, és így is lett. Varázsosabb, mint a mi világunk, de nem teljesen idegen tőle. Mitológiája, történelme van, és tetszett az is, ahogy a tudomány és a varázslat megfér egyetlen univerzumon belül. Kicsit talán eszembe juttatta az Ékkő sorozatot, de azt is szerettem.

A cselekmény változatos, és lányos Ya fantasyhoz képest eléggé pörgős is. Több irányba zajlanak az események a hősnő körül, és mindegyikben akad valami érdekes. Az udvari játszmák, a finomra hangolt szerelmi szál, és a szépség kultusz. Mindről külön oldalakat lehetne írni.

Nekem a szerelmi szál tetszett legkevésbé, de aztán Clayton eladta nekem is. Feltűnik a helyes, vonzó srác, aki túl tökéletes, hogy igazi legyen. Rá is sütöttem a tipikus bélyeget, és untam. De aztán jön egy csavar, és hirtelen ez is érdekes lett. De persze nem árulom el, mi volt a csavar. De teljesen más megvilágításba helyezett mindent…

Az udvari intrikák félúton vannak egy középiskolás dráma és egy fantasy regény uralkodói viszályai között. Vannak hátsó szándékok, mesterkedések, és roppant szórakoztató, ahogy gyakran összecsapnak, és Camellia próbál túlélni, helyet szerezni magának.

Végül, ami miatt igazán jónak találtam a kötetet. Ugyan egy fantasy világba helyezi a sztorit, de ez arról is szól, hogy ma mit tesznek velünk a szépségideálok és a megfelelni akarás. Ahogy megutáltatják velünk a saját testünk, és annyira mások akarunk lenni. Csak a mi világunkban nem mágiával, hanem plasztikai sebészettel játsszunk átváltozást. És talán, ha a kamaszolvasó itt rájön arra, hogy mennyire nem az számít, ki a legszebb, hogy mennyire felszínes azon vetélkedni, kinek van a legvékonyabb dereka, a hétköznapi életében is túl tud lépni azon, hogy éppen mit várna el tőle egy divat trend. Önmaga legyen, magával legyen kibékülve – és ezt szinte parabolaként felépíti a szerző.

De tinis a hangnem, olvasmányos a kötet, bírtam a szereplőit is – szóval, ez most bejött.

Clayton: A szépség ára – Mint YA fantasy: 90% jó szereplők, kalandos, kis áthallással benne a mai világunk kritikája.

Szubjektíven: 95% ötletesnek találtam, bírtam a hősnőt, és nagyon jó parabolának is.