Fülszöveg: 

Egy élet.
Egy döntés.
Egy áldozat.
Egyetlen hableány döntéséért az egész világnak súlyos árat kell fizetnie, ahogy egy sötét erő végigsöpör a világokon…

Hogy megmentse azokat, akik a legközelebb állnak a szívéhez, Simi mindent feladott: a szabadságát, a családját, és a fiút is, akit szeret. Majd esküt tett, hogy egy új istent szolgál, és gondozza a Holtak Földjét az óceán mélyén.
Azonban amikor démoni jelenlét jelei kezdenek felbukkanni, egyértelművé válik, hogy a Simi által kötött egyezségnek súlyosabb következményei is lettek, mint amire számított. Ezek a démonok elhozhatják a világ végét… és Simi miatt most utat találhatnak az emberek birodalmába is.
Mivel az egész világ sorsa forog kockán, Simi kénytelen megszegni ígéretét és összeállni egy aljas, csínytevő istennel. Ha sikerrel járnak, út közben Simi nemcsak a világot mentheti meg a pusztulástól, de talán az összetört szívét is összeforraszthatja, és ismét rálelhet önmagára.

Szerintem: 

Általában egy sorozatról jól eldönthető, hogy a részek között minimális kapcsolat van, vagy nem is lehet érteni a részeket egymás nélkül. Bowen szirénes regénye, a sorozat második kötete, azonban

ilyen is, olyan is lehet.

Egyik oldalról, a korábban megismert szereplőkkel folytatja a korábban megkezdett eseményeket. Ott Simi alkut kötött Olokun segítségéért cserébe, és most pár hónappal később nagyban fizeti az árát. Vagyis, a tenger mélyén segíti az isten munkáját. Visszatér minden korábbi szereplő, kiemelten Kóla, Folasade és Esu fog szerepet kapni.
Ugyanakkor a mostani kaland nagyobb részében független a korábbiaktól. Esu fogságba kerülése az előző kötetben történt, de különben új szálként ismerjük meg, hogy ennek milyen következményei lehetnek. E rész története, hogy Esu nélkül megidézhető az ajogun, és ő milyen pusztítást hozna magával. A szereplők ebben a kötetben azért küzdenek, hogy erre ne kerüljön sor. Vagyis, a kaland a korábban történtek miatt indul el, de maga az eset ennek a résznek a sajátja.

A szereplők közti viszonyok is valami ilyesmit tudnak. Már fix, ki kivel milyen kapcsolatban van vagy szeretne lenni, itt legfeljebb ragozva van. Elég alaposan át is veszi a korábbiakat, vagyis el van mesélve újra, hogyan alakultak így a személyes szálak. Folytatás is, de nem okoz hiányérzetet, ha valakinek kimaradt az első rész.

Változott azonban a történet háttere. Már alig van szerepe a történelemnek és a korábbi Afrikának. Ugyan még említve van a rabszolgaságba vetés, de sokkal kisebb súllyal és már nem történetszál a jelen regényben. Erősödött a mitológia, a fantasy elem. Bowen még olyan szereplőket is fantasy elemmel lát el, akik eddig emberek voltak. Kóla simán orisává válik a végére. Ezzel együtt fokozódott az is, hogy több ismeretlen fogalmat kell fejben tartani és nem a szokott keretek között gondolkozni. Azzal továbbra is bajban vagyok, hogy pl. elhelyezzem az embereket, akik egyben orisák is. Mert az olyanok, mint Esu ezzel együtt halhatatlanok is, évszázadok és ezredek óta léteznek. De valahogy nem hiszem, hogy Kóla ikertestvérei vagy a végére maga Kóla is örök életet kapott volna. Vagy mégis? Nem tudom eldönteni. Lett volna értelme, ha már a mitológia felé haladunk, hogy el van magyarázva annak is, aki nincs tisztában az afrikai istenekkel és mitikus lényekkel.

Az első rész kapcsán írtam, hogy csak remélni merem, hogy Bowen nem talál módot, hogy felvegye a történet végére a rózsaszín szemüveget. Sajnos, talált. A szerző mindössze egy kisebb jelentőségű, igazán fontos szerepet be nem töltő mellékszereplő halálát tette be, különben mesebeli vég érkezik. A boldog befejezéssel nincs baj, de itt el van túlozva. Bár Simi a hősnő, és meg is érdemli a jutalmat, de hogy ennyire mesésen? Nem csak a szabadságát kapja vissza, a földet és a vizet is, de még Kóla is istenné válik, így a szerelmi száluk is tökéletes véget kap. Minden túl kerek, túl szép így.

Maga a kaland, a küldetés meg nem olyan érdekes, hogy le tudott volna kötni. Nekem az is jobban tetszett, amikor Simi a vállalt feladatát végezte, és a tengerfenék életét ismertük meg jobban.

Most örülök annak, hogy ez csak duológia. Nekem a vége elrontotta, az első részben több ötlet volt, több egyensúly. Kár, hogy ennyire mese lett belőle.