Bankrablós, hackeres, átverős, magyar.

Váradi Gábor rendőrségi tanácsadó hosszú ideje, és eredménytelenül küzd azért, hogy Magyarország is kezdjen védekezni az informatikai fenyegetések ellen. Nem is sejti, hogy van egy férfi, aki nagyon egyetért a szavaival. Egy öregedő hacker, aki a rendszer hiányosságaira építve kitalálta a tökéletes bankrablást. Épít egy robotot, amit az Oktogon egy bankjába táv irányít. Zárás előtt vannak, mindössze két pénztáros, egy vagyonőr és egy számlát nyitni akaró kamaszlány volt bent. Túszul ejti őket, a robot hasában bomba van, és ha nem maradnak nyugton, ha nem kapja meg a széf tartalmát, amikor nyílik az időzár, robbant. Tóth Sándor, a megszállott és konzervatív kommandós, a pályakezdő túsztárgyaló, dr. Katona Szilvia és Váradi igyekszik úrrá lenni a helyzeten. A játék indul!

Az utóbbi években jelentősen fejlődött a magyar filmipar, de a regényvilág is. Ma már nem ciki, ha beülsz egy magyar filmre a moziba, vagy olyan könyvet olvasol nyilvánosan, aminek magyar a szerzője, esetleg a története is nálunk játszódik. Jól mutatja ezt az is, hogy a szerzők már felvállalják a neveiket: Montcassen helyett már Cselenyák, Meadow helyett Réti László áll a borítón.

Polgár Tamás regénye is itt és most játszódik, a helyszíne legnagyobb részt az Oktogon. Még azt is külön díjaztam, ahogy felvezette, hogy egy olyan sztorit ír majd, amire egy amerikai filmbe nem lepődnék meg, magyar környezetben viszont nem tudjuk komolyan venni. Milyen lett volna a Terminátor, ha Budapestre érkezik meg, és Konnor Sárát üldözi? A legtöbben nem vennék komolyan, de miért nem? Itt is ugyanúgy működne a sztori.

Ahogy a robot segítségével történő bankrablás is teljesen működik a budapesti környezetben. Akciófilmbe illő jelenetek sora követi egymást. Nincs túlírva a kötet, nem is lett vastag, de nem is kell neki. Ami van, az teljesen a helyén van, a szerkesztés csillagos. Folyamatosan követik egymást a hacker és a rendőrök húzásai, igazi feszült macska-egér játék bontakozik ki. Közben még arra is van keret, hogy mélyítse a karaktereket a múltjuk egy-egy részével.

Így az időkezelése is izgalmasabb: a jelenben haladunk előre lineárisan, miközben egy-egy flashback elem visszavezet a szereplők előéletébe. Ez a Lost módszer, az a sorozat tette divatossá ezt a szerkesztést, de regényben is jó színesítő eszköz. Itt is.

A szereplők jellegzetesek, és nagyon jópofa módszerekkel vannak ábrázolva. Váradi kifejezetten szimpatikus figura lett, a hacker pártját is könnyű fogni. De a csúcs, ahogy levetíti nekünk, hogy lett Tóth Sándor az a kommandós, akinek látjuk. Az a gyerekkori, óvodai jelenet, ami aztán meghatározta a személyisége fejlődését, nagyon kész.

Könnyen olvasható, szórakoztató a szöveg, ahogy a cselekmény is. Még csavar is jutott bele, nem is egy. Meglepett a vége, pedig logikus. Ezért is jár a piros pont.

Ahogy azért is, mert minden szórakoztató vonása ellenére üzenete is van. A rendszer kritikája, amiben létezni kényszerülünk. Nem fogom a végét elmesélni, de az esetet követően Váradi és dr. Katona is nagyon meglepődhet azon, hogy amíg ők a terepen dolgoztak és küzdöttek, mit zongorázott le a kormány. Na, az nagyobb stikli, mint a hacker és a robot.

Messze az elvárásaim feletti a kötet, az akció krimik kedvelői bátran olvashatják! Jó lett.

Polgár: Emberi tényező - Mint akció krimi: 95% szórakoztató, jó a csavar, a cselekmény pörög, a karakterek érdekesek.

Szubjektíven: 100% a szereplőit és a humorát is bírtam, dolgoztatta az agyam is, tetszett.