Családos, bevándorlós, boldogulós.

Egy kis koreai kikötőben él egy dolgos parasztcsalád. Egy fiuk maradt csak életben, de torz lábbal és nyúlszájjal. Már le is mondtak az utódokról, amikor a nagy éhezések közepette a házasságszerző képes egy lányt találni a fiúnak. Megszeretik egymást, és a kislányukat nagy szeretetben nevelik fel. A férfi halála után a két nő panzióvá alakítja a házat, és megélnek. Szundzsa beleszeret az egyik kereskedőbe, akitől teherbe esik. Ekkor tudja meg, hogy a férfinak családja van Tokióban. Kitartott nem akar lenni, így amikor egy pap náluk betegeskedik, és a gondoskodásáért feleségül venné, igent mond. A férfival tart Japánba, ahol fiát a férfi sajátjaként neveli, majd közös fiuk is születik. Ám a bevándorlók élete nehéz, a kitörő háború nehezíti a terheiket. Hanszu távolról igyekszik vigyázni rájuk, de hiába válnak sikeressé, egyes terhektől sohasem lehet szabadulni.

Elég megosztónak érzem most ezt a kötetet. Egyrészt, nagyon tetszett a sztori. Izgalmas, fordulatos, és nagyon érdekelt végig, mi lesz a szereplők sorsa. Nehezen is tettem le, szinte ültömben végigolvastam. Ugyanakkor a végére alaposan el is keseredtem. Maradjunk annyiban, hogy az amerikai álom nem véletlenül lett amerikai álom, és nem japán álom.

A regény történelmi családregény. Bár a szereplők nincsenek jelen a nagy történelmi pillanatoknál, a történelem nagyon is hatással van az életükre. Képet kapunk a világháború alatti életről Japánban, a kommunizmus betöréséről Ázsiában, Korea sorsáról, vagy éppen az amerikai hatásokról. Mindezt egy bevándorló család sorsán keresztül, ami már eleve egy érdekes és nem könnyű helyzet.

Igazából a regényben nincsenek nagy események, de ami van, így is nagyon le tudott kötni. A legnagyobb nyomor közepette, hogyan ügyeskednek, hogy életben tudjanak maradni. A karrier regények különben is le tudnak kötni, és itt többféle felemelkedés történet is helyet kap. A szegény parasztlány, aki úgy fog főzni, hogy arra üzletet tud építeni. A szorgalmas és okos kölyök, aki lenézett társadalmi státusza ellenére beverekszi magát a legjobb egyetemre.

Van abban valami inspiráló, ahogy folyamatosan jönnek az akadályok, de ez a család nem hajlandó megadni magát. Keresik a megoldásokat, és törnek előre.

Az már más kérdés, hogy a végére oly igazságtalannak és borzalmasnak érzem, amin keresztülmennek, hogy az már idegesített. Noa, Hanszu és Szundzsa fiának a sorsa még mindig borzolja az idegeimet. Ami vele történik, az a regény tragédiája szerintem.

A bevándorló életről egész más képet kapunk, mint a Brooklyn címűben. Ott azt láttuk, legyél szorgalmas és ügyes, és tied lehet az amerikai álom. Itt viszont a koreai család csinálhat akármit, akkor is csak mocskos koreaiak maradnak a japánok szemében, ha a gyerekek már itt is születtek és nem is tartják magukat koreainak. Mindenki megpróbál kitörni a skatulyából, de sem a megszerzett gazdagság, az amerikai egyetemen szerzett elit diploma, semmi nem elég jó, mert egyszer az ősök Koreában éltek. Aki pedig hazudik magának egy múltat, még annak sem jár béke. Élhetnek, akár jó körülmények között, de örökre átkozottak maradnak.

Tele van a kötet jó karakterekkel, drámai csúcspontokkal. Európai stílusú az elbeszélés is, könnyű befogadni. Csak a vége… én elkeseredtem a végkövetkeztetéseimtől.

Lee: Pacsinkó - Mint történelmi: 90% a stílusa nyugati, de a történet és szereplők más világba visznek.

Szubjektíven: 85% remény helyett engem elkeserített, de érdekes és izgalmas is, letehetetlen.