Fülszöveg: 

Dmitrij Markov herceg igazán szerencsésnek mondhatja magát. Tehetséges építész, egyben II. Miklós cár közeli barátja, életét luxusban éli. Ám a cári udvar csillogása sem tudja elfedni az Oroszországot sújtó bajokat. A fényűző szentpétervári palotákon túl a nyomor és az erőszak az úr, a felvilágosult herceg pedig egyre nagyobb kiábrándulással figyeli a dekadens arisztokrácia fékevesztett haláltáncát, különösen miután a szabadgondolkodó Katya Golicin megismerteti a pazar báltermektől távol tomboló pogromok borzalmaival. Az elszánt doktornő még a rettegett cári titkosrendőrséggel is szembeszáll, hogy megmentse népét az elnyomástól.
A gyilkos macska-egér játékba keveredett Dmitrijnek a kötelesség, a szerelem, az erkölcs és a hűség útvesztőjében kell meglelnie a helyes utat, ahol egyetlen rossz lépés is halálos lehet. A herceg válaszút előtt áll: saját családja a fontosabb, vagy az ország sorsa?

Szerintem: 

Belfoure húzott egy nagyot ezzel a regényével. Nem a Romanovok végnapjait, a háborút és a halált tette a középpontba, hanem a

vihar előtti csendet. Amikor még az orosz arisztokrácia kényelemben és luxusban, biztonságban élte a mindennapokat.

Hőse, Dmitrij Markov is ennek a kiváltságos világnak a részese. Herceg, hatalmas vagyonnal, a cár jó barátja. Felesége gyönyörű, a bálok szépe. Mindezek mellett még tehetséges építész is, akit elhalmoznak feladatokkal, amit máig imád. Tele van a férfi olyan tulajdonságokkal, amikért lehet szeretni olvasóként. Természetesen jóképű is, nagylelkű is, szó szerint egy herceg.
De, Belfoure azzal teszi emberivé, hogy a magánéletében megtöri, amit hozzáköt a kor erkölcseihez. Az orosz nemesség körében ugyanis a nyitott házasság dívik. A látszat minden, de titokban szabad a vásár. Dmitrij nem így kezdte a házasságát, és amikor rájön, hogy Lara viszont így akar élni mellette, és szülni sem hajlandó neki, valami eltörik benne. Belemenekül ugyan semmitmondó viszonyokba, de boldogtalan.

Így már rajta keresztül mutatja a szerző, hogy a ragyogó felszín alatt bajok vannak. Dekadencia, önzőség, a nemesség pazarló és veszélyes életmódja. Meg lehet nézni azt a jelenetet is, amikor a böjt után a nők megint előszedhetik az ékszereket, ruhákat. Olyan rongyrázás, vagyonszórás megy, ami visz mindent a káosz felé.

A fordulatot az hozza el, hogy Dmitrij az egyik estélyen megismerkedik az ország egyik leggazdagabb textilgyárosának lányával. Kátya azonban nem olyan udvari dáma, mint a férfi körött az asszonyok. Ő doktornő, elkötelezett gyógyító, aki látja, hogy él a nép. Dmitrijjel összebarátkoznak, és ő kezdi el megmutatni a férfinak, hogy mi van a világuk mögött – hogyan él az a sokaság, akiknek nincs olyan vagyona és kivételezett helyzete, mint neki.
Majd a szerző még tovább megy, mert Kátya a családfája kutatása közben rájön, hogy az egyik dédapja kikeresztelkedett zsidó volt. Még érzékenyebben fordul ennek a csoportnak a problémáihoz, és Belfoure szívfacsaró képet fest a sok elnyomásról, kínzásról és erőszakról. Ahogy az előző könyvében is azzal ütött a leginkább szíven, ahogy a zsidók szenvedtek, itt is ilyen képekből jönnek a leginkább megrázó elemek.

Eljut oda, hogy majd Dmitrij szembesíti Miklóst a birodalomban folyó dolgokkal, és a szerző nekünk sugallja is, hogy vezet majd mindez a forradalomhoz. Miért és hogyan utálta meg a tömeg a cárját. És ott lesznek a lépcsőfokok az úton: a nemesség viselkedése, a vagyon szórása miközben az utcákon vér folyik, a régen várt fiú születése és a betegség, ami miatt majd Alexandra felfigyel Raszputyinra.

Természetesen a cselekményben is érkeznek a történések: lesz itt kémkedés és merénylet, miközben szerelmi történet is. Kátya és Dmitrij barátsága elmélyül, és jön a kérdés, milyen jövő jut nekik, amikor Dmitrij benne ragadt egy rossz házasságba?
Azért nem mondanám izgalmas regénynek, de szépen fel van építve. Azért van története is, nem csak érzelmi fejlődés és a dolgokra való ráébredés. De lassan haladnak az események, kényelmes könyv. Mivel a korszak hangulatába elringat, annyira ez nem zavart, lehet venni egy mély levegőt és szétnézni a cári Oroszországban, mely a végnapjait éli, ha még nem is tudják.

Pluszban jön hozzá, hogy Dmitrij építész, dolgozik is egy épületen és Kátya révén új stílusokat is megismer. Felfedezi pl. a szecessziót. Élmény az is, ahogy ő látja maga körött a világot, az épületeket, és lehet vele együtt lelkesedni a bemutatott házakért.
Plusz, ahogy a címben is megjelenik, itt vannak a Fabergé-tojások is. Olyan jól meg vannak írva, hogy szinte láttam őket magam előtt, és nagyon kíváncsi is lettem rájuk. Már nem csupán egy szép csecsebecsének gondolom őket, hanem az iparművészet hatalmas remekének.

Nagyon hangulatos könyv és sok igényt kielégít. Van benne románc, van benne történelem és egy korszak megelevenedik közben. Nekem még a borítója is tetszett a sejtelmességével – mintha ott is csak felvillanna egy letűnt korszak, amely hamarosan örökre sötétségbe borul a maga szépségeivel és szörnyűségeivel együtt.