Szerelmes, ápolónős, háborús.

Scarlet úri lány, aki a háború előtt eljegyzi magát a megnyerő Thomasszal. Amikor a fiútól nem jön több levél, a lány a családja tiltakozása ellenére ápolónőnek áll, hogy a fronton maga kereshesse a szerelmét. A kiképzésen ismeri meg az ír Ellie-t, akinek három bátyja is harcol, és ő maga is ki akarta venni a részét a háborúból. Míg készülnek a frontra, Ellie gyengéd érzéseket kezd táplálni az egyik orvos felé. Scarlet pedig egy katonában akad hódolóra, de hiába kezd beleszeretni a fiúba, Thomas emlékéhez hű marad. Ráadásul kiderül, James a vőlegénye öccse. A lányok a francia frontra kerülnek, ahol az önfeláldozó Lucy segíti át őket a nehézségeken. Mindhárom lánynak meg kell harcolnia, ápolónőként is, a szerelemért is.

Az egyetemes történetek azok, amelyek fennmaradnak. Mert teljesen mindegy, milyen korszakba is járunk, az emberek ugyanúgy át tudják őket élni. Mert nem az a fontos, melyik háború zajlott, hanem az emberi helytállás, a szörnyűségek közepette is a szerelembe, a jövőbe, valami jobba vetett hit.

Ez a történet a II. világháború alatt játszódik, de a cselekménye ugyanez lenne a trójai háború alatt is, annyi különbséggel, hogy az egyik férfi szereplő nem repülőgéppel zuhant volna le, hanem pl. a falról lökte volna le egy trójai. De ugyanez megállná a helyét a 100 éves háborúban is, de még egy űreposzban is el tudom képzelni. Egyetemes a sztori.

Ami egyszerre előnye is, de hátránya is a regénynek. Hiszen így történelmi regénynek nehezebben tudom olvasni. Ugyan le van írva, hogy a II. világháború alatt járunk, de nem tudok meg semmi többet a korról, a frontról, vagy a hátországról. Mindez csak díszlet, amiben az emberi drámák lejátszódnak.

Amelyek elsősorban szerelmi drámák, így a női olvasókra van kihegyezve a történet és a stílus is. Három nő, három jellem, három szerelem. Ha nem egymás mellett lennének, egy sem lenne elég egy regényt kitölteni, annyi a tipikus vonása. A frontra induló úrilány, aki aztán beleszeret a vőlegénye öccsébe – tiltott szerelem, háromszög. A dokiba beleszerető nővér, kórház sorozat tipikus. Az ápoltjába beleszerető ápolónő. Egyik sem elég izgalmas önmagába, hogy lekössön. De együtt jók, megtöltik a lapokat, és nem érződik annyira egyszerűnek az egész. (Bár a vége nagyon tipikusan romantikus regényes. Fehérezek kis spoiler miatt: az egyik pár éppen házasodik, a másik az első gyereket várja a gyors esküvőt követően, a harmadik meg már boldog kis család babával. Nagyon nyálas tipikus.)

A karakterek, és itt a nőket értem, valamennyit fejlődnek is. Az elején idegesített is, mennyire kislányosak, de a szerző meg tudja írni, hogy elhiggyen, felnőnek és komolyodnak az események miatt. Ezért jár a piros pont. Amit a férfiak miatt azonnal el is veszek: a három álompasi annyira semmilyen és egyforma, hogy nyugodt szívvel ki is lehetne cserélni őket. Mindegyikük jóképű, okos, nagylelkű és nagyon szerelmes a kiválasztott lányba, akiért mindegyik hoz egy-egy nagyobb áldozatot. James, Jack, Spencer – ha nem lenne más a nevük, össze is keverném őket.

Romantikus a hangnem is, nőies, szerelmes könyv ez, kevés drámával és történelemmel.

Bár a kedvencem nem lesz, nem bánom, hogy olvastam. Kikapcsolódni pont jó volt.

Lane: A háború jegyesei - Mint történelmi romantikus: 65% három erős női jellem, inkább romantikus, mint történelmi.

Szubjektíven: 55% a lányokat megszerettem, de túl sok volt a szerelem történelem nélkül.