Szerelmes, filmforgatásos, házasodós.

Olive még csak 6 éves, amikor új szomszéd költözik melléjük. Ott is van egy gyerek, egy kisfiú, Jason. Olive már akkor, gyerekként teljesen elvarázsolódik tőle, és arról álmodik, egy nap házasok lesznek. Ám Jason a bátyja haverja lesz, aki a lányban egyfajta kishúgot lát csak, és kamaszként el is költözik, amikor anyja halála után az apjához kerül. Olive soha nem tudta kiheverni, amin nem segített az sem, hogy Jason őrületes karriert csinált. 27 éves korára Hollywood egyik nagy ígérete, aki dögös is, tehetséges is, nőfaló is. Olive ír egy sikerregényt, aminek a filmesítéséről tárgyal. A kinézett főszereplő pont Jason. Akinek pont van egy botránya, és a PR szerint kell neki egy kellékfeleség. Olive pedig esélyt kap arra, hogy imádata tárgya végre nőként is felfigyeljen rá.

Nem a regényhez tartozik igazán, de annak kapcsán jutott ez eszembe, és egyszerűen nem bírom magamba tartani. Valaki mondja meg nekem, mennyire normális az, aki Olive-nak keresztelteti a lányát? Itt konkrétan az agyamra ment, hogy egyfajta becenévként szolgált a lánynak a kis, zöld bogyó, illetve bogyóka. Miért nem lehetett Olivia? Mert ez a Bogyóka nem aranyos, nem kedves, hanem idegölő!

De nyugalom. Annyi minden nem tetszett ebben a regényben, hogy a hősnő az egyik legkisebb bajom. Soroljam, mi minden gond van vele?

1: már megint összekeveri a regény a szerelmet a vággyal. Olive gyerekként azért figyel fel a szomszéd fiúra, mert helyes. Már felnőtt nőként is azt hallani tőle és a barátnőitől, hogy milyen helyes, szexi, micsoda hasizma van és mennyire jó vele a szex. Nem mintha Jason ennél mélyebb érzelmeknek adna hangot. Ok, ő azért annyit megjegyez, hogy Olive egyben barát is, akivel bármiről beszélhet, és tudja, hogy nem a pénzére hajt. Itt jegyezném meg, hogy a mélynek nevezett beszélgetéseik is nagyrészt flörtölés. Egyik szereplő se hitette el velem, hogy szerelmes a másikba. Vonzódnak egymáshoz, jó a szex és ezt konzekvensen szerelemnek nevezi az írónő.

2: a cselekmény szinte nulla, és még ismerős máshonnan is. Valentin-nap körül meséltem nektek a Hétköznapi feleségek sorozatról, melynek köteteibe egy érdekházasság válik igazivá. Itt ugyanez az alapkoncepció, csak éppen a pár nem ismeretlen egymásnak, hanem gyerekkori barátok. Igazából rendes cselekményt ki se tudok emelni, mert arról szól, hogy kerülgetik egymást, megjátsszák, hogy házasok és szerelmesek, majd jön a forró viszony, ahonnan már igazinak tekintik a frigyük. Még a kötelező konfliktus, ami kicsit mérgezi a boldogságuk is, akkora idiótaság, hogy fáj.

3: a karakterisztika egy nagy nulla, és a jellemfejlődés kb. annyira hiteltelen, mintha Hókuszpók hirtelen Törpvédő Aktivista lenne. Jason, aki a legyet is reptében nőcsábász, akinek a nyilvános szex is belefért, hirtelen mintaférj lett? Olive meg… nem is tudom, milyen. Tulajdonképpen egyetlen jellemzője van: gyerekkora óta Jason párja akar lenni.

4: a szöveg is érdektelen. A flört is unalmas, a szex leírása már szinte anatómiai pontosságú. Ez nem szexi vagy szenvedélyes, csak szimplán leíró.

Nekem nagyon nem tetszett, semmi újat nem ad a zsánernek, és sztorija is alig van.

Maise: Imádlak, Jason Thorn - Mint romantikus: 15% tipikus, csajos, erotikus nyálfolyam. A történet, a karakterek tipikusak.

Szubjektíven: 10% még a filmes háttérvilág, ami érdekelne is, az is bugyuta benne. Irritáló!