A regény eredeti szerkezete zseniális, meg sem próbálom visszaadni. A gyilkossági nyomozás 13 napja a regényidő, ami alatt az öregasszony megfigyel és elmélkedik. Az idősíkok, cselekményszálak váltakoznak a szereplőkkel. Helyette én most időrendi sort adok, és a vége poént lelőve azonnal logikai rendbe teszem az eseményeket.
A nagy trükk az, hogy a három nő: Fanette, Stephanie és az öreg elbeszélő ugyanaz a karakter. A férje halála – meggyilkolása – után ad magának egy kis időt, és emlékezik. Direkt úgy van elmondva a sztori, mintha a három történetszál egy időben játszódna, pedig hosszú évek választják el őket. Csak vannak elemek, ami miatt tökéletesen egybemoshatónak tűnnek. Mint a Neptune nevű kutya, akivel minden fontos karakter kapcsolatba kerül. Aztán persze ennek is megtudjuk a magyarázatát: a nő minden kutyáját ugyanígy hívja, és ugyanolyan fajta is. Így a három Neptune kutya három különböző állat, de ezt csak a végén érted meg.
Fanette a nő 13 évesen. Aki mindig tudni akarta, ki az apja, de az anyja soha nem mondta el neki. Arra biztatta, legyen jó és szófogadó, rendes lány álmok nélkül, akkor nem jár úgy, mint ő. De Fanette mert nagyot álmodni. A legtehetségesebb festő volt az iskolában, és festménnyel készült egy nagy versenyre, amivel nem csak sok pénzt, de egy 3 hetes alkotótábort is nyert volna. A kiutat Giverny gyönyörű, de fojtogató világából. Az anyja persze hallani sem akart erről, és megtiltotta a festést és a versenyt is.
Fanette a folyó partján, titkon festett. Egy idősebb amerikai, James lett a mentora. Aki egyszer csak eltűnt, és mivel senki nem ismerte, azt hitték, csak a kislány képzeletbeli barátja volt. Fanette szivárványszínű tavirózsákat festett, beavatva két kis barátját is a titokba. Vincent és Paul két korabeli fiú voltak, akik mindketten vonzódtak is a csinos és tehetséges lányhoz. Amikor a leadási határidő volt, Fanette az anyja miatt nem tudott elmenni a festményért. Pault kérte meg, hozza el. De a fiú holtan, megfulladva került elő. Fanette ekkor mondott le örökre a gyerekkori becenevekről is: minden barátjának híres festők nevét adta, de már nem. Ő újra Stephanie lett, Paul igazi neve Albert volt, és Vincent Jacques.
23 évvel később, Stephanie már 36 éves és Jacques felesége. Mivel magát okolta Albert haláláért, többet nem festett. Tanárnő lett, és a helyi iskolában tanított. Morval egykor az osztálytársa volt, nyílt titok volt, hogy el akarta csábítani a környék szépét, de Stephanie nem kezdett viszonyt vele. Hű volt a férjéhez, akit ha nem is szerelemmel szeretett, de megvolt vele. Gyereket szeretett volna nagyon.
Morval azonban holtan kerül elő, leszúrták. Laurenc Serenac érkezik kinyomozni az esetet. A nem egészen 30 éves, jóképű férfi és a szép Stephanie azonnal vonzódni kezdtek egymáshoz. Laurenc meggyőződése volt, hogy Jacques a gyilkos, féltékenységből. De nincs közvetlen bizonyíték, és Stephanie alibit nyújtott a férjének. A nyomozónak el is mondta, ha a férjét lecsukják, mellette kell maradnia. Kijuttatta a börtönből, mert nem hitte, hogy képes lenne gyilkolni, és így elhagyhatta. Jacques kijött, és Stephanie megmondta neki, hogy elhagyja. Azonnal randit is adott a rendőrnek, együtt akartak elmenni innen.
A találkára azonban Jacques előbb érkezett, mint Stephanie. Fegyvert fogott Laurencra, de nem őt lőtte le, hanem Neptune-t, a barátságos kutyát, aki még vadászni is eljárt vele. Elmondta, neki Stephanie a minden. Nem hagyhatja el, előbb öli meg a nőt, és magát is. Így Laurenc ír egy szakítólevelet és elmegy. A gyilkossági ügyet is félbehagyja, megoldatlan akta lesz belőle. Stephanie összeomlik, Jacques mellett marad és beletörődik, neki ennyi jutott.
40 évet él le Jacques mellett, gyermekük nem született. Jacques boldog volt, Stephanie meg elhitette magával. De most Jacques haldoklik, és azt kérdezgeti, boldog volt-e vele a nő. A halálos ágyán megvallja, hogy egész életét annak áldozta, hogy biztonságba tartsa a nőt. Háromszor is ölt miatta. Az első James volt, aki biztatta, hogy fessen és nevezzen a versenyre. De Jacques nem hagyhatta, hogy a lány elmenjen innen. Majd Albert, aki elhozta volna a képet a versenyre. Először csak a képet akarta tönkretenni, de Albert harcolt érte. Így ő is kést kapott, majd vízbe fujtotta. Stephanie le is mondott a festésről, hiszen magát hibáztatta Albert balesetéért, aminek mindenki hitte az esetet. Majd Morval, Laurenc jól érezte, tényleg ő volt. Féltékenységből. Mert a gazdag Morval Stephanie-t akarta, és tartott tőle, hogy a pénz, a szabadulás esélye elvinné innen a feleségét. De a legveszélyesebb Laurenc volt, aki majdnem el is vitte innen. Elmeséli, hogyan üldözte el innen a férfit.
Stephanie özvegy, és már csak elmenni akar. Megszervezi, hol akasztja fel magát. De mielőtt megtenné, autó érkezik. A járásáról megismeri az idős férfit: Laurenc jött vissza. Stephanie elindul hozzá. Erre már Laurenc is tudja az igazat, már nyugdíjasként rájött a teljes történetre.