Fülszöveg: 

Nóra életében hatalmas törés volt; otthagyta az egyetemet, és két évig Londonban dolgozott pincérnőként. Ám most az apja infarktusa miatt haza kell térnie, szembenézni a múlttal, és egy fájó szerelem emlékével.
De mi történt pontosan a testvére, Zsóka halála körül?
Miért bukkan fel újra és újra Csongor, a vonzó sógor?
Ha mélyek a sebek, akkor is van bűnbocsánat?
Míg Nóra lépésről lépésre halad a múlt megismerésében, lassan kialakul benne az elképzelés a saját jövőjét illetően is: szenvedélyévé válik a főzés.
A zamatos, pikáns ételek megálmodása közepette Nóra érzelmei egyre magasabb lángon forrnak.

Szerintem: 

Sűrűn írom, pláne, ha olyan könyv akad a kezemben, amiben

ilyesmi előfordul, melyik romantikus regényes klisé az, amivel nagyon nem bírok megbékélni. Megjegyzem, nem is akarok. A megcsalás, a szerelmi háromszög. Egyszerűen nem fér a fejembe, az ilyenek szereplői miért nem öntenek tiszta vizet a pohárba, inkább szenvednek és bántják a többieket is.

Talán ezért is találtam üdítőnek, hogy Istók Anna másként nyúlt a helyzethez. Igaz, nála még egy fokkal durvább a helyzet: a szerelmi háromszögben két lánytestvér meg az idősebbik férje kap helyet. De, amint Csongorban tudatosul, hogy már nem Zsóka kell neki, ő elmondta. Válni akart. Ő meg tudta tenni azt, amit sok-sok ilyen történet szereplője nem.

De Istók Anna regénye abban is más, hogy ez nem egy szerelmi háromszög regény. Ugyanis ez a formáció már a múlt – Zsóka a bejelentést követően autóbalesetet szenved és meghal. Nem lehet biztosra mondani, hogy öngyilkos lett, de azt sem, hogy baleset történt. A család Csongort hibáztatja, kitaszítják, míg Nóra Londonba menekül pincérnőnek. Évek telnek el, amikor az apja betegsége miatt a lány hazajön – és ez a jelen. Amikor szembe kell néznie a hátrahagyottakkal, a még meglevő bűntudatával és a titokkal. Mert azt persze senki nem tudja, csak a legjobb barátnője sejti, hogy ő volt az a harmadik, aki miatt Csongor válni akart.

Egy érzelmi háborús övezet, amin keresztül kell verekednie magát a szereplőknek. A titok, az elfojtott érzelmek, a sok veszteség mind rájuk települ. Pedig gyógyulni kellene, elengedni és megbocsátani, valahogy élni tovább. Annak a története a könyv, hogy Nóra miképpen lesz képes erre. A folyamat nagyja még tetszett is – mélyről kell feljönnie, és Nóra gyászol, gyógyul, eldönti, miért és kiért érdemes élnie. Megtanulja ezt felvállalni is. Ugyan a történet vége nem tetszett így – az ’évek óta semmi közünk egymáshoz, sokat változtunk, de most mindent ott folytatunk, ahol abbahagytuk’ szerelmek nekem nem hitelesek. Nem hiszem el, hogy évek nem koptatták el a szerelmet, pláne, ha közben voltak szerelmesek másba is, és ők maguk is sokat változtak. De attól még az ív kerek így, és meg tudtam békülni ezzel a befejezéssel.

De nem csak szerelmi történet ez, és ezzel is több tud lenni. Mert Nóra döntése nem csak annyi, hogy kivel osztja meg az ágyát. Van egy szülői nyomás rajta, milyen karrierje és élete legyen. Ami nem egyezik azzal, amit a lány akar. Hogy lehet küzdeni a szülők ellen, ha valami olyasmibe akar fogni, ami szerintük lenézendő? Tetszett, ahogy meg van írva az a sznobizmus, hogy a szülőknek diploma kell, és lenézik a szakmunkát. Ahogy Nóra megtanulja kimondani, hogy ő nem jogász vagy közgazdász akar lenni, hanem a vendéglátásban érzi jól magát.

Van is egy gasztro jelleg a könyvben, mert Nóra rengeteget süt-főz. A címnek is van különben egy ilyen hangulata, elég erős jelző az éhes. De jól áll neki, egyedibb tőle. Itt szerves része a cselekménynek, mit jelent a konyha a lánynak, és illett a történetbe is.

Ha már a formát feldobó stíluselemek: Nóra történetét egy-egy levélnyi bejegyzésre megszakítja egy napló. Önvallomás. Sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy ez kinek a szövege. A végére a cselekménybe is belekerül, de eleinte rejtély volt, ez ki. Majd plusz nézőpont, mert természetesen ez Zsóka hangja, naplója. A végére pedig ez oldja meg a történet konfliktusait, amikor Nóra megtalálja a füzeteket és olvassa – mire mi olvasóként már a végükre értünk. Más a hangja, nagyon személyes, és ez is egy plusz szín a kötetben.

Rövid, de tömény könyv, érzelmileg annyi minden van benne. Család, gyász, önmegvalósítás, szülő – gyerek kapcsolat, újrakezdés és igen, szerelem is. Általában arra panaszkodom, ha egy könyv túl hosszú a cselekményéhez és tartamához képest. Ez viszont több mint az oldalszáma.

Kellemes meglepetés volt; kicsit fájhatott is, de ezt még szerettem is benne.