Családos, féltékenykedős, női.
Emma pár éve nem cserélt volna senkivel: megtalálta a nagy Ő-t Alex személyében, akit mindenki irigyelt is tőle. Mert jóképű, 5 évvel fiatalabb a nőnél, és nagyon szerelmesek is voltak. Az esküvő után családot alapítottak, és a kis Flóra tökéletes lett. De most Emma azzal szembesül, hogy 45 éves, túlhajszolt anya lett belőle, akinek hetek óta nem sikerült összebújni kicsit a férjével. Akinek új munkaadója egy dögös, fiatal 30-as szőkeség. Dóra, akit 
Emma legszívesebben megfujtana. Aki után kémkedik, miközben a munkahelyén is helyzet van. Kinevezik a cég honlapjának főszerkesztőjének, ami miatt szintén aggódik. Az asszony lassan bekattan, nem is sejtve, hogy nem minden az, aminek látszik.
Ismétlés következik! Mi a romantikus komédia receptje? Van egy pár, akik találkoznak, és azonnal felcsap a szenvedély. Lehet, hogy éppen utálják egymást, de az is a szenvedély egy megnyilvánulása. Összejönnek, boldogok, de akkor valami félremegy. Általában egy félreértés, valami kommunikációs zavar lép fel. De az egyik fél egy nagy gesztussal előáll, kibékülnek és boldogabbak, mint valaha.
- Kelényi könyvére is rá tudom ezt húzni, egy kis kitétellel. Nem az első ponttól indulunk. Itt Alex és Emma nagy szerelmi története már a múltban lezajlott, ők már élik a boldogan, amíg meg nem halnak életet. És akkor jön a félreértésből a konfliktus – itt indul a sztori, és máris alkalmazhatjuk a fentebb bemutatott általános cselekményvázlatot.
Annyira szeretnék már valami mást olvasni, ami meglep, még ebben a zsánerben is, hogy ezt nem is tudtam ezért élvezni. Rutinos olvasóként nyilvánvaló volt, hogy nincs is ennek a házasságnak semmi baja, csak Emma agyában van egy kis gubanc. Egy félreértés. Kommunikációs gond. Amit csak kibeszélni kellene, aztán minden rendbe is jöhetne.
Ez olvasóként annyira nyilvánvaló, hogy hiába a komédia, engem irritált a konfliktus. Még jobban az agyamra ment Emma, aki elvileg egy értelmes nő, itt mégis mintha nagyon komoly IQ pontokat vesztett volna. Egyszerűen bután viselkedik, és az a sok nyavalygás… ha valamitől a falnak megyek, az önsajnálat, amiben Emma itt jeleskedik. Miért nem csinál valamit ahelyett, hogy azon kesereg, mennyire oda az élete?
Mindezek miatt azok a viccesnek szánt helyzetek, amelyekből a nő ki- és bemászkál, nekem nem viccesek lettek, hanem idegesítőek. Agyilag érzem, hogy ez komédia, nevetni kellene. Tipikusan olyan a nő, ahogy egy féltékeny feleség viselkedne. Ilyen szempontból hiteles a sztori, de akkor is fájt. Miért kell az embernek a saját ellenségének lennie?
A végére kiderül az igazság, ami szintén olyan csavart hoz, amit fárasztónak éreztem. Legalább kis utalás lett volna rá, mert így nagyon úgy éreztem, hogy Emma még annál is idiótább, mint amilyennek a regény közbe tűnt.
A stílusa a szerzőnek női regényes. Nem mélységet keres, szórakoztat. Ebben sikeres is, egy nagyon könnyen olvasható, könnyen felfogható, limonádé női regényt hozott össze. Mesénél kicsit realistább, de még így is beletenném a mese felnőtt nőknek kategóriába. (Az, hogy 45 évesen tervezi a második babát… kb. annyira mese, mint Bridget Jones családalapítása.)
Akinek rááll az agya, és nem idegesíti Emma agybaja, annak jó kis kikapcsolódás lehet.
R. Kelényi: Egy hajszálon múlt - Mint női komédia: 65% a szituáció abszurd, de pszichésen hihető. Vicces, néhol erőltetett.
Szubjektíven: 45% nagyon kierőszakolt a konfliktus, és Emma önsajnálata nagyon idegölő.
