Fülszöveg: 

Caroline Wood boldogan vezeti a Balaton-parti Vadvirág Panziót, úgy hiszi, békére lelt, és fel sem merül benne, hogy a festői kis faluban bármi történhet, ami kizökkenti nyugalmából. Egészen addig, míg fel nem fedezi egy sokak által utált vendég hulláját a ragyogó „Türkiz" fantázianevet viselő kétágyas szobában. Az elhunyt Berisha úr miatt nem sokan ejtenek könnyet a panzió lakói közül, de egyikük sem tűnik hidegvérű gyilkosnak… Caroline a nem túl lelkes hatóság tudtával nyomoz, és olyan titkokra lel, melyekért Pierre Duval is megnyalná mind a tíz ujját. Mire épp kiderülne, ki és miért tette el láb alól Berisha urat, újabb holttest bukkan fel a Vadvirág környékén… Ez már túl sok a helyi körzeti megbízottnak, így megérkezik a fővárosi szuperzsaru, hogy felderítse az egyre szövevényesebb ügyet…

Szerintem: 

Folytatódik a libikóka. Amennyire szívesen

olvasom a sorozat részeit, annyira változik, hogyan viszonyulok a hősnőhöz. Most éppen megint az agyamra ment, a hetedik történetben.

Talán ezzel kezdem. Caroline Wood még mindig okozza magának a gondokat. Van egy férfi, akit szeret és aki viszontszereti. Ehhez képest folyton azon kattog, hogy miért nem halad a kapcsolatuk. Mégis, mit akarna? Caro az, aki nem akar összeköltözni a férfival, de azt elvárná, hogy megkérjék a kezét? Caro az, aki függetlensége darabkáit nagyon őrzi, ugyanakkor a férfitól azt várná, hogy gyereket és családot akarjon tőle? Nagyon kettős elvárásai és vágyai vannak. De persze, és ez a legrosszabb az egészben, Ádámmal nem beszél meg semmit. Magában őrlődik és sakkozik, aztán csodálkozik, hogy a másik nem érti, mi baja.
A másik, hogy a nő dolgait gyakran inkább szerencsének érzem, mint tudatosnak. Kívülről van egy olyan kép, mintha Caro oldana meg mindig mindent, és ő az, akiért a regény férfijai általában odavannak. Csak a legtöbbször nem értem, miért. Az ügyekben nagyon sok szerencséje van, nőként meg egy bizonytalansággombóc.

De, vissza ehhez a részhez. Ami a szokott összetevőkből áll össze: Caro útkeresése. Hogyan kapjon meg mindent, amit akar az élettől? Magával is szembe kell néznie, meg az érzéseivel. Van a regénynek egy nagyon csajos oldala, amit az egész sorozatban szépen hoz a szerző. Azt mondjuk nem bánnám, ha fejlődne is közben, mert kb. ugyanazok a problémái vannak Barcelona óta, legfeljebb a férfi neve változik, aki miatt őrlődik.

Második – az ügy. Ami szépen bonyolódik. Egy családon belüli erőszak áldozata, egy gonosz vendég a panzióban, és lesz itt gyilkosság meg zsarolás is. Caroline persze szagot fog, és maga kezd el nyomozni, véletlenül sem engedné, hogy a rendőrség dolgozzon. Már fejtegettem, de itt megint az a bajom, hogy nem értem, miért lett Caro a szuperdetektív, Rengeteg segítséget kap kívülről, most is Angliából lenyomoznak neki sok mindent, meg olyan könnyen megy körötte minden. Szórakoztató, könnyed kriminek ok, csak valahogy nem érzem elég kompetensnek a nyomozónkat.

A harmadik: a humor. Jön abból, hogy Caroline tényleg nem nyomozó. Életmód magazintól indult, könyörgöm. Mivel ez az a rész, ami bosszant, inkább nézzük, mi egyéb van. Mert van. A kedvencem az volt, ahogy megjön az új vendég, és tényleg mindenkinek az agyára megy. Jókat vigyorogtam azon, ahogy Caroline mindenkit csitít, meg vártam, mivel tud még a férfi előállni. Aztán annak is megvolt a humora, amikor Caroline áll szembe vele, aki egészen addig mindenkinek azt mondta, tűrjenek. Neki vajon megy?
De van benne jópofa párbeszéd is, nem is egy. A mostaniban Barbie és Ken volt a kedvencem.

Négy: bölcsességek. R. Kelényi gyakran sző a szövegeibe olyan megállapításokat, amelyek hétköznapi aforizmák. Pozitív, erősítő mondatok és élettanácsok. Ez megvan most is.

Hozza tovább a megismert szereplőket, és az ügy önállóan is érthető, de a magánéleti szálak összekötik a részeket. Most Rose és Liliom története kap befejezést, és van annyi utalás, hogy új olvasó is értse, de ez közvetlenül összeköti az előző résszel.

Szórakoztató, jópofa kötet ez is. Biztos, hogy a marokkói részt is elolvasom. Abban meg csak reménykedem, hogy ott Caro újra szimpatikusabb tud lenni.

Idézet: 

A szerelem semmi, ha közben fel kell áldoznod magad. A szerelem akkor csodálatos, ha közben az lehetsz, aki lenni akarsz.