Történelmi, szerelmes, harcos, lázadós.

Budai Nagy Antal régi család sarja, akik egykor jelentős birtokosok is voltak. Ám az ősök pazarló életmódja, majd a megnövekedett terhek elvitték a vagyont, és a legifjabbnak már csak egy kis birtoka maradt. Néha maga sem tudja, parasztnak vagy nemesnek tartsa magát. 20 éves, erős fiatalember, amikor egy megvadult lótól megmenti a lovasát. Ilona nemcsak gyönyörű, okos teremtés, de egyben a dúsgazdag nádor, Csáky László lánya is. Akinek természetesen nem tetszik a lánya és a szegény Antal szerelme – az eljegyzéshez feltételt szab. Antal beáll a király seregébe, a csehekhez megy háborúba, és gyűjti az elismeréseket. Boldogan tér haza az eljegyzésre, de a nemesek aljassága kizsigereli a népet, az ő anyjával végeznek is, és mire észbe kap, már a parasztokat vezeti a nemesek ellen, az igazság nevében. Akkor is, ha tudja, így elveszti a szeretett lányt, bár végig küzd érte is.

Bár teljesen önálló regény, aki többet is olvasott a szerzőtől, akár a többi mellett is megtalálja a helyét, szinte kiegészítésként tudja azok mellé olvasni. Budai Nagy Antal és Csáky Ilona históriája e kötet saját cselekménye, de az ország helyzete, a nemesség hozzáállása kiegészíti azt, amit a Hollós vitézben is megírt a szerző. Szinte sajnálom, hogy nincs kötete Hunyady László sorsáról, mert az lehetne mindennek a politikai és sanyargató rendszernek a tetőpontja.

Mielőtt a cselekményre rátérünk, ki kell emelni, mennyire erős Hunyady József nézőpontja erről és a korról és a társadalmi berendezkedésről. Itt is azt láthatjuk, hogy a nemesség mennyire korrupt, zsarnok és mennyire csak a saját boldogsága érdekli. A Hollós vitézben elolvashattuk, hogy még egymást és a kiemelkedő nemeseket is hogy teszik tönkre, itt azt látjuk, a népet hogy nyomorgatják. Mindkettőben annyira negatív képet fest róluk, hogy az ember csak azt csodálja, hogy nem lázadt fel ellenük országosan mindenki, aki csak élt és mozgott. Egy gyilkos kígyóverem, ahol semmi sem szent.

Ez a szemlélet egyszerre erőssége, de gyengéje is a regénynek. Hangulatot ad neki, és bizonyára van benne történelmi igazság is. Még azt is elismerem, hogy a magyar mentalitásba jól beleillik. Csak éppen nekem nagyon mentegetőzésnek tűnik. Persze, elbukott Budai Nagy, hogy is nyerhetett volna, ha ilyen álnokak voltak a nagyurak, átverték, a képébe hazudtak? Mintha semmi se lenne az ember hibája, csak a körülményeké. Nem érhető el a történelmi nagyság, ha mindig vannak ilyen visszahúzó elemek.

De ok, itt a romantikus színezet miatt is kellett ez. Mert ez legalább annyira az Ilona és Antal közti szerelem története is, mint a parasztfelkelése. A szerelmi játszmák, cselvetések szerintem több oldalt ki is töltenek, mint a háború. Ezen felül a mellékszereplők is megkapják a maguk romantikus kalandjait: pl. a szegény parasztfiúról hogyan derül ki, hogy nemesi család elvesztegetett sarja.

A stílusa, a cselekményvezetése is mind a romantika korszakát idézik. Olyannyira, hogy ennek a kötetnek az olvasása közben nem egyszer eszembe jutott a Toldi is. (Itt is van paraszt, melyik út vezet Budára.) Antal hozzá hasonló hős itt, és Ilona iránti szerelmében is lelek olyan vonást, ami Piroskát juttatta eszembe és a Toldi szerelmét.

Számomra kicsit túl sok a romantikus színezet, de benne vannak Hunyady stílusjegyei is.

Hunyady: Oroszlán és gödölye - Mint történelmi: 70% romantikus történetbe ágyazza, hangulatos, egyedi történelem tudattal.

Szubjektíven: 60% a kalandos része tetszett, de egyrészt túl romantikus, túlzottan mentegetős.