Zenés, karrieres, betegséggel küzdős, sztáros.

Indiai származású, jó módú család volt a Bulsara Zanzibáron. Két gyermekük született: egy kisfiú, majd pár évvel később egy lány. A fiút már gyermekként bentlakásos iskolába íratták, Indiába. Itt kapta a becenevét, amire le is cserélte a szüleitől kapott nevét: Freddie. Már kamasz, amikor a család Angliába költözik a megváltozott politikai helyzet miatt. Ekkor már tudta, hogy a zene lesz az élete, sztár akart lenni. A művészeti iskola mellett kereste a lehetőségeket, és nagyon be akart kerülni a Smile zenekarba. Idővel összejött, és a zenekar, de ő is nevet váltott. Megszületett a Queen és Freddy Mercury. Egy sikertörténet vette kezdetét, melybe a szexuális identitásának rejtegetése, majd egy szörnyű betegség előretörése jelentette a zárlatot. Egy nagy karrier, egy útját kereső zseni, és egy pusztító kór története.

A PR nagyon fontos. Ezt ezen a köteten keresztül is meg tudom mutatni. Mikor jelent meg? Amikor a Bohém rapszódia tarolt a mozikban. Mi is a címe? Mint a filmé. Noha, eredetileg ez a kötet egy másik híres Queen nóta címét viselte: Somebody to love. De a filmmel össze kell csengenie, így megváltoztatták. És most, hogy Rami Malek begyűjtötte az Oscart, újabb reklámokat kap ezzel a kötet. Láthatjátok, a PR igenis fontos!

De ez a kötet enélkül is korrekt. Nagyon alapos munka, ha kicsit tágítani is kell a témát, amiről szól. Mert ez nem csak Freddie Mercury története. Hanem a betegségé is, ami kioltotta a csillagot: az AIDS történelmét is megírta a szerzőpáros, párhuzamosan Mercury életével.

Így tulajdonképpen két regényt olvashatunk, egyben. Mindkettőre igaz, hogy nagyon alapos munka. Rengeteg forrásanyagot dolgoztak fel, tele van a kötet hivatkozásokkal. Legyenek azok cikkek, interjúk, vagy akár dalszövegek. Mindez azonban nem megy a regényszerűség rovására. Meglepően olvasmányos lett a kötet.

A cselekmény lineárisan halad előre, csak abban játszik kicsit, hogy párhuzamosan elmeséli, mi történt a Queen és Mercury életében, miközben hol tart az AIDS terjedése és pusztítása. Így az életrajzi regényen túl egy nagyon izgalmas társadalmi körképet is kapunk. Amiben ugyanúgy belefér a dekadens körök mindennapjainak bemutatása, mint az előítéletek, társadalmi megmozdulások bemutatása. Azt például tudjátok, ki volt az első Angliában, aki tett valamit azért, hogy az AIDS-ben szenvedőket ne csak halálra való drogosoknak és melegeknek lássa a világ? Lady Diana. Ebben a regényben erről is bőven esik szó.

De ami az igazi középpont, ami nekem sokkal jobban tetszett ezeknél, az a Queen története. Hogyan születtek a híres dalaik, milyen volt a mögöttük álló PR gépezet, milyenek voltak ők maguk, és még sorolhatnám. Annyira sokakat megszólaltat a szerzőpáros, hogy képet kaphatunk a történetükről, a mindennapokról, a nagy pillanatokról és a mindennapokról.

Közben pedig pszichológiai igényességgel megrajzolják Freddie Mercury portréját. Itt vannak a botrányai, a tettei, de keresik az indokokat is, miért és hogyan lett ilyen személyiség. Nem hőst faragnak, hanem megmutatják a színpadon álló zsenit, és az embert, aki mindezek mögött volt.

És a regény két vonala össze is ér. Nekem talán ez nem tetszett, erőszakos a következtetés.

Már csak zenélnie kellene, hogy még nagyobb legyen az élmény. Nekem tetszett.

Richards & Langthorne: Bohém rapszódia – Mint dokumentumregény: 100% regényszerű, de sok tényanyaggal és interjúval, képekkel.

Szubjektíven: 90% a Mercury életrajz, a híres dalok története lekötött, az AIDS kevésbé.