Gyászolós, gyereknevelős, boldogulós.

Nora Webster elvesztette a férjét, és most egyedül kell boldogulnia a gyerekei felnevelésével. A két nagylánya már felsőfokú tanulmányokat folytat, az iskoláztatásba besegít a férje családja is, de így is élre kell állítania minden garast. Fiai még kisebbek, otthon vannak vele, és jobban igénylik a jelenlétét és segítségét. Különösen Donal, akinek előjött a dadogása is az apja halála után. Az asszonynak nem marad ideje a saját gyászára, vigyáznia kell a fiukra, és állást is kell vállalnia. Nehezen adja fel a háziasszonyi létet, és minden lében kanál, rosszindulatú felettese is megnehezíti az életét. Nora nem mutatja, de egyre jobban küszködik, és próbál a zenébe kapaszkodni, melyet mindig csak hobbinak tekintett és hanyagolt is, hiába örökölt művész édesanyjától szép hangot és tehetséget.

Colm Tóibín neve egy korábbi regénye, a Brooklyn miatt lehet ismerős nálunk. Talán, nem is annyira a könyvet olvasták többen, hanem látták a filmet, ami készült belőle. Azt a filmet szeretem, többször láttam is. A könyvet is olvastam, de nem tudnám megmondani, melyik a jobb. Korrekt filmet csináltak belőle, nincs nagy különbség.

De amiért annyira emlegetem a Brooklynt, az, hogy ugyanebben az univerzumba visz vissza Nora története is. Időben az után játszódik, hogy Eilis visszahajózott Amerikába. Rögtön az egyik nyitójelenetben értesülünk is erről, hiszen Nora vendége az a mrs. Lacey, aki Eilis anyja. Emlegeti a lányát, ha nagyon kicsit is. De aki azt a sztorit ismeri, ráismer. (Én nem bántam volna, ha kicsit többet is emlegetik, mi lett vele, miután visszatért Tony mellé.)

Mégis, teljesen más ez a történet. Ebben nincs semmi ifjúsági jelleg, ez már egy felnőttregény. Aminél nem is olyan egyszerű meghatározni, miről szól. Mert nincs olyan cselekménysora, mint a másiknak. Nora megözvegyült, és igyekszik tovább élni, és ennyi. Nincs szerelmi szál, mint pl. a Szerelem 5 lépésben esetében. Nincs mély dráma, nincs pörgős eseménysor. Csak egy anya, aki özvegy lett és megint dolgozni kezd.

Amire így elsőként figyelni tudtam, és lekötött, az ír viszonyok. Kötöttebb, merevebb itt az élet. Ugyanazok a szúrások és bántó tényezők, amelyek miatt Eilis új otthona Brooklyn lesz, itt is megvannak, csak másként érintenek egy 4 gyerekes anyát, aki ebben élte le az életét, mint egy korai huszonévest, aki éppen belekezd a mindennapokba. Alig van lehetőség bármire is, aki tud, menekül innen. A fiatalok mennek Londonba, Brooklynba, esetleg Dublinba. Aki marad és idősebb, a kapcsolati tőkéjéből igyekszik valami kézzelfoghatót kihozni. Így lesz Norának is állása, ismerősök segítségével.

Majd Nora maga lett az, akire ráfókuszált úgy a szerző, hogy érezni lehetett, a téma is nagyon hozzá köthető. Nem mondanám, hogy a gyászfeldolgozás az. Inkább az élet folytatása. Nincs benne úgy fájdalom, szenvedés, mint a gyászos regényekbe. Nora csendesebb, egyszerűbb. Csak ki kell találnia, hogyan fog most élni. Ki kell alakítania egy új napirendet, és meg kell találnia, ami a hobbija, szórakozása lehet (a zene).

E fenti kettő ki is adja a regény két erősségét. Nagyon karakterközpontú, érzékeny a jellemrajz. Elsősorban Nora esetében, de a gyerekeit is árnyalja a szerző. Másrészt, megragadja a korhangulatot, és elringat benne.

Tóibín: Nora Webster - Mint kortárs: 70% karakterközpontú, erős hangulatú atmoszférával, minimális cselekménnyel.

Szubjektíven: 40% a szöveg jó, de nekem annyira hiányzott valami cselekmény és konfliktus!