Misztikus, varázskulcsos, testvéres, titkos terves.

A Locke család békésen élte az életét, amíg két kamasz be nem sétált hozzájuk. Az egyiket a kéjvágy és a rosszindulat, a másikat a megszállottság hajtotta. Az egyik mrs. Locke-ot, a másik két kulcsot keresett. Volt náluk pisztoly is. A pár kamaszfia harcba szállt, míg a kisebb testvérei elrejtőztek. De nem tudott mindenkit megmenteni, az apja halálos lövést kapott. A megtört családot a nagybátyjuk fogadta be, a Locke családi házba, amit Kulcsos háznak is neveznek. A legkisebb, Bode már az első nap talál egy titokzatos kulcsot, és megszállottan keresni kezdi a zárat, amit nyit. Ő maga is ledöbben, amikor a nyíló ajtón átlépve szellemé válik. Senki nem hisz neki, csak egy titokzatos hang, egy visszhang a kútban. Aki szintén kulcsokat keres, és ezért bármire kész. Manipulálja a kisfiút, de a börtönbe került kamaszt is, aki megszökik és újra a Locke család után veti magát.

Két okból is érdemes belevetni magunkat ebbe a képregénybe: az egyik a szerző, Joe Hill, aki ezzel alapozta meg a karrierjét és vált saját jogon is sikeres horror szerzővé. Különben, nem véletlen a névválasztása: az apja Stephen King, és nem akart az apja nevéből karriert csinálni. A Locke & Key-jel saját jogon is sikerszerző lett.

A másik inkább a filmes érdeklődéssel bíróknak vonzó: már készül a történetből a sorozat, és mindig jobb megismerni az eredeti sztorit, mielőtt belevetjük magunkat a sorozatba.

De akkor is érdemes tenni egy próbát, ha a misztikus és horror történeteket találjuk vonzónak. Erős cselekménye van a kötetnek, jó tempója és nagyon működnek a rejtélyek is benne. Nekem nem a képregény a kedvenc műfajom, de ez most nagyon betalált. Már alig várom a Könyvfesztiválra megjelenő második kötetet, annyira sok az izgalmas, rejtélyes kérdés, amire még választ kell kapnunk.

Van benne komoly dráma, okosan felhúzott misztikus szál és egy olyan pszichopata, akinek még bőven van olyan titka és terve, ami mozgásban tartja az eseményeket. Kapunk a cselekményben harcot, ármányt, bűntudatot, mágiát. Ha csendesebbnek tűnnek éppen az események, akkor is alapoz tovább. Soha nem lehet tudni, mikor visz be a cselekmény egy gyomrost valamely meglepő húzásával.

Képregényhez képest meglepően odafigyel a karakterekre is. Történeteket kapunk a történeten belül is. Sam, a gyilkos látszólag csak egy sunyi kamasz, aki semmi szimpátiát nem érdemel. Aztán a kötet megmutatja, ki volt ő. Egy érzékeny, okos srác, aki még osztályt is léphetett, olyan gyorsan haladt a tanulmányaival. Aki főiskolára akart menni, aki a légynek sem tudott volna ártani. Csak éppen a szülei – nem megyek bele, érdemes elolvasni. De Hill története elérte nálam, hogy a végére Samet is tudjam sajnálni.

Ami viszont nem tetszik: nem jöttek be a rajzok! Nem is annyira az egésznek a képi világa nem tetszett, hanem az emberek arca. Érzek bennük egy kis anime hatást, a testükhöz képest hatalmasnak látom, ha nem is a szemüket, de az egész fejüket. Nem is tudom hirtelen, hogy a fejünk 5-e vagy 6-a a magasságunknak. Lemértem, itt a test negyedét teszi ki a fej. És nem is szépek a vonásaik, nagyon szögletesek.

De a történet miatt érdemes horror és thriller fanoknak kézbe venni, ki van ez találva!

Hill & Rodriguez: Kulcs a zárját 1. - Mint képregény: 90% kidolgozott sztori, erős hangulat, jó szövegezés, de a rajzok…

Szubjektíven: 80% olvasnám tovább, lekötött és érdekes, de utálom a szereplők fejét.