Kosztümös, romantikus, ármányos.

Flóra élete pillanatok alatt omlott össze: elvesztette orvos édesapját, a nővére pedig Csejtén szolgált Báthory grófnő mellett, de hetek óta nem adott hírt magáról. A lánynak tudnia kell, mi történt a testvérével, ha ezért fel is kell adnia szerény örökségét a nagynénje javára. A grófnő Flórát is a szolgálatába fogadja, és miközben Dorkát keresi, a lány a halott cselédlányok utáni nyomozásba is belekeveredik. Annyira, hogy a félig olasz Lorenzo Mariani kapitány is felfigyel rá, és próbálja életben tartani az ármányok közepette, melyeket a lány még fel sem fog. A katasztrofális vég után is Lorenzo nyújt menedéket: magával viszi a lányt Velencébe, az anyja gondjaira bízza. Flóra segít nekik a dózse hatalmát megvédeni, hiszen titkon egyre szerelmesebb a férfiba. Az ármányok azonban tovább űzik őket Párizs felé, ahol Flóra már nem csak az igazságért, de Lorenzo szívéért is harcba indul.

Egy kis valóságalap, nagyon szerethető szereplők, akik egymásba szeretnek és sok kaland. Ez lenne röviden a romantikus történelmi regények receptje, csak nem mindig azonos arányban kerülnek bele a hozzávalók. Némelyikben több a szerelem, másban a történelem, választék akad bőven.

R. Kelényi Angelika trilógiájában is változnak az arányok. Az első kötetben még a történelem van túlsúlyban, és a szerelem csak színesíti kicsit a cselekményt, nem vezető szál. A velencei részben már kiegyenlítik egymást, és a történelem kezd díszletté válni, de a korhangulat és színek megvannak. A párizsi zárlatra viszont nyer a románc, és a krimi szál helyett az lesz a fontos, hogy Flóra és Lorenzo szerelme legyőz-e mindent, képesek lesznek-e kimondani és megélni, mit jelentenek ők ketten egymásnak.

De összességében annyira szórakoztató az egész sorozat, hogy nem is zavart, hogy a végére a krimi helyett a szerelem a fontos. Megszerettem annyira mindkét hőst, hogy tudjak drukkolni azért, jusson nekik egy happy end. A korszellem, a politikai ármányok végig benne voltak annyira, hogy azért soha ne teljesen romantikus legyen, mindig színesítette nyomozás, ármánykodás és kalandok is.

Az elbeszélő fókuszában szinte mindig Flóra állt. A három részben egyetlen egység van, amikor Lorenzo szemszögéből látjuk az eseményeket. De az egy szükséges rész volt, olyan elemekkel tudta bővíteni a férfi jellemét, amit Flóra szemszögéből nem láttunk ilyen tisztán. Ugyan a női elbeszélővel együtt jár, hogy sokat töpreng érzelmeken, és a férfihoz képest túlmagyaráz dolgokat, de a romantikus zsáner miatt ez kellett is bele. A cselekmény van annyira változatos, hogy elbírja Flóra elmélkedéseit is az érzelmeiről vagy Lorenzóról.

A regény nyelvezete már nehezebb dió. Alapvetően a mai köznyelvet használja, de egyes fordulataiban és hangzásában törekszik egy régiesebb hatásra is. Nem barokk a nyelvezet, de mutat belőle részeket. Ettől talán autentikusabb, de az olvasást nehezíti is vele.

Különben szép a formátuma is, nekem bejöttek az ablakos, nyitható borítók.

A sorozat ugyan részenként jelent meg, nem egyben, és külön-külön is olvashatóak a darabjai, de most egyszerre olvastam a hármat, és szerintem így jobb élmény is volt. Bár a helyszínek változnak, Flóra és Lorenzo kapcsolata egy összefüggő történet.

R. Kelényi: Az ártatlan trilógia - Mint romantikus történelmi: 80% fordulatos, de végig romantikus. Szerethetőek a szereplői.

Szubjektíven: 75% a történetet szerettem, a régiesnek álcázott nyelvezetét annyira nem.