Fülszöveg: 

Bánhidi Nóra csúfos szakítása után szenvedélyes viszonyba bonyolódik válófélben lévő főnökével, a gazdag és vonzó Kohán Zalánnal, aki egy Costa Rica-i nyaralással lepi meg a lányt. A romantikus idillnek azonban hamar vége szakad, miután a hotelben váratlanul összetalálkoznak a férfi régi barátjával, Nándorral és párjával, Rékával, majd nem sokkal később a két nőt titokzatos módon elrabolják a szállodából. Az álomból rémálom lesz. A dzsungelbe viszik őket, ahonnan ugyan Nórának és Rékának sikerül megszöknie, de csöppet sem észrevétlenül…
Elrablóikkal a nyomukban próbálják átverekedni magukat az esőerdő sűrűjén. Az egyik faluban összetalálkoznak egy nemzetközi kutatóprogramban résztvevő magyar egyetemi tanárral, Fekete Barnával, aki segít nekik visszajutni a szállodába. A jóképű férfi és Nóra között érezhető a vonzalom, de egyikük sem mer lépni. És bár Nóra visszatérve Magyarországra reménykedik, hogy Barna felkeresi őt, a férfi nem jelentkezik. A fiatal nő száműzi gondolataiból a tanárt és Zalán mellett marad, mígnem egy véletlen folytán olyan titkos információhoz jut, ami felforgatja és veszélybe sodorja az életét. Nóra ráébred, semmi sem történt véletlenül…

Szerintem: 

Ha még nyár lenne, ezt javasolnám levinni a strandra. Csajos, könnyed, némi kaland és

némi romantika. Abszolút nem komolyan vehető, de könnyű követni és szórakoztató. Ha film lenne, az a típus lenne, amire azt szoktam mondani, hogy kapcsold ki az agyad és akkor élvezhető.

A történet egyik fele románc, a másik kaland. Ugyanis hősnőnk, Nóra szerelmi és egyéb galibák között találja magát. Szerencsétlen összejött a nős főnökével, aki hónapok óta ígéri, hogy végre elválik és felvállalja a kapcsolatukat. Ha ez nem lenne elég, a közös egzotikus nyaraláson a lányt elrabolják, a megmentője jó pasi és Zalánról, a nős kedveséről is kiderülnek mocskos dolgok. Néha csodáltam is, hogy a sok menekülés és élet-halál helyzet között Nórának arra is jut ideje, hogy a kapcsolatán és annak jövőjén merengjen.

De pont ezt a pörgést és komolyan vehetetlenséget szerettem benne. Nem is akartam, nem is lehetne elhinni. Tempós, hajszolja az eseményeket is, és így azért nem azt kell nagy tételben olvasni, hogy ki miképpen érez és mennyire szerelmes éppen. Röviden, én a kalandos felére fókuszáltam.

Mert szerelmes regényként nem szeretném. Először is, amennyire jó kislány Nóra és amilyen szendének festi a szerző, egészen elképzelhetetlen róla, hogy belemegy egy ilyen viszonyba. Meg is kapja a maga pofonját, amikor egy kihallgatott beszélgetés ráébreszti, hogy Zalán a naiv és csinos kislányt látja benne, akit kedvére megvezethet. Hasonló okok miatt az is durva, hogy Zalán után milyen gyorsan kiköt Barna ágyában. Ha még csak búfelejtés lenne, de ilyen gyorsan jön az új szerelem. Persze.
Harmadszor, a románcokban kötelező, nagy boldogságot megelőző dráma, ami szétszakítja a párt, itt különösen az agyamra tudott menni. Nóra meggyőzi magát, hogy balszerencsét hoz az őt szerető férfiakra, ezért bezárkózik és szakít, hónapokra átmegy remetébe. Kínomban nevetni is tudtam volna rajta, annyira gagyinak éreztem. Még szerencse, hogy nem a Nóra – Barna történet miatt olvastam.

Szerettem azt is, hogy bár elég fura alakok kerülnek képbe, de azért több szereplős a történet. Ott van benne Nándor, akiről üvölt, hogy mekkora szerencsétlenség. Nóra összebarátkozik Rékával, akiben nehezen találok többet egy plázacicánál, bár a történet végére tényleg Nóra egyik legjobb barátnőjévé lép elő. Zalán felesége, maga Zalán és Barna. Emlegetnek másokat is, de köröttük zajlanak a fő események. Nem csak Zalán – Nóra – Barna háromszög, ami fárasztott is volna.

A meglepetés különben annyira nem jött össze. Amikor Réka odaadja az illatosítót, de igazából már előtte is azt vártam, hogy csempészáru legyen benne. Csak abban téestem, mi van elrejtve. Nem ékkőre, simán drogra gondoltam volna. De nem okos könyv, csak csajos kalandos, abban elment így is.

Stílusában semmi extra. A tipikus női szórakoztató irodalom. De pozitív, hogy nem trágár és nincs túlírva sem. A tempója nem is engedné, hogy hosszan leálljunk egy érzelem vagy helyszínábrázolás mellett.

Szeretni nem fogom, de kikapcsolódásra megtette. Ezen nem kellett gondolkodni, csak hagyni sodródni az agyam a cselekménnyel.

Idézet: 

– Nem változtál semmit. Az asszony még mindig le akar fogyasztani?
– Ne is mondd! Azt hiszi, nyúl vagyok. Küldi nekem a rengeteg salátát meg répát. Nem győzöm titokban kihajigálni a kukába. Már a kollégáim is szívatnak. Múltkor egy fej salátát raktak az asztalomra azzal az üzenettel: Legjobb barátodtól, Tapsifülestől.

… amíg mi európaiak folytonos rohanásban vagyunk, és harcolunk az idővel, addig ők egyszerűen megélik a pillanatot. Nem rohannak, nem kapkodnak, nem akarják egy nap alatt megváltani a világot. Csak élvezik a természet adta szépséget… és egymást.