Fülszöveg: 

Katasztrofális túlnépesedés fenyegeti a Földet, amikor egy vállalat alternatív megoldást ajánl: teleportációt a Bálnaszáj bolygóra, amely csodás új otthonául szolgálhat a boldog és szorgalmas kivándorlóknak. Van azonban egy probléma: a teleportációs szerkezet csak egy irányban működik, tehát aki átmegy, örökre ott ragad.
Amikor Rachmael ben Applebaum felfedezi, hogy a boldog telepesekről készült felvételek némelyike hamisított, űrhajóval elindul egy tizennyolc éves utazásra, mert meggyőződése, hogy korántsem olyan idilli az élet a Bálnaszájon, amilyennek a hírekben mutatják, és bőven akadnak olyanok, akik haza akarnak térni.

Szerintem: 

A fele

tetszett, a másik nem. Nézzük is sorba!

Nekem az alapfelállás tetszett: ahogy Applebaum sejteni kezdi, hogy valami nagyon nem stimmel a Bálnaszájon. Nem fejti ki a véleményét, de arra erősen van utalás, hogy minden, amit a propaganda mutat, csak kamu. Jól el is voltam azzal, hogy elképzeltem, mi van ott valójában. Én arra tippeltem, hogy semmi, mindenkit a halálba küldenek a kapun túl. K. Dick azért mást talált ki, de addig tetszett a történet, amíg nem volt válasz.
Tetszett az is, ahogy alternatív történelemként levezeti, a németek hogyan lettek megint a világ vezető országa, és egyes náci elemek hogyan élnek tovább egy másik világrendben is.

A világépítés, pedig azzal szokott bajom lenni – itt az volt jó. A politikusok, a társadalmi rend, a politikai berendezkedés mind szépen ki van találva.
Plusz, egy olyan alapkonfliktusa van a világnak, amit ma még könnyebb átérezni. A túlnépesedés, ahogy további tér kell az emberiségnek, mert egyszerűen nem férnek el.

Még a szereplőkkel is ki voltam békülve, ha azért nem is mondanám azt, hogy kedvenc alakjaim lettek. Az igazgató, aki bár a Kamu Rt. birtokolja, mindent kész kockára tenni az igazságért. Applebaum, aki makacs kisemberként mozgásba hoz mindent azzal, hogy belevág egy őrült vállalkozásba. Igen, az a része is tetszett, ahogy pl. űrhajó alkatrészeket csempésztek, mert a fennálló rend minden eszközt bevet, hogy ne juthasson hozzá az űrhajó üzembe helyezéshez szükséges anyagokhoz.

Aztán jön az igazság, tényleges harc és a káosz. Ötlet van ebben is, a náci ideológiát is szépen építi tovább, de mégsem tetszett.
A drogos trippel meg nem is tudtam mit kezdeni. Nekem felesleges is volt az a rész, bár tudom, hogy a szerző rendszeresen foglalkozott ezzel a témával is, és az önkívületi állapot, a drogok hatása több történetében is felbukkan.

A próza a szokott – gondosan szerkesztett, lényegre törő, minden plusz szál és elhajlás gondosan lenyesve. Gyorsan is olvasható, tömény – megemészteni tovább tart, mint elolvasni.

Vagyis, egyelőre abban a fázisban vagyok, hogy még gondolkodom rajta. Egy része tetszett, egy másik meg nagyon nem. Még gondolkozom felőle.