Megtérítős, terápiás, önmagáért küzdős.

A családja mélyen vallásos, az apja lelkészként teljesít szolgálatot. Heti háromszor jár a fiú is istentiszteletre, ismeri és hiszi a Bibliát. Van egy barátnője, aki egyben jó barátja is, Chloe. Mégis, valami nem stimmel vele. Gyűlöli, de egyre jobban kísértik a testek, férfiak vonásai. Chloe már továbblépne a kapcsolatukban is, de neki az is nehezére esik, ha csak csókolóznak. Többet el sem tud képzelni. Az egyetemen megnyerő szobatársa, David egyre jobban tetszik neki, és mintha az érzés kölcsönös lenne. Nem is sejtheti, hogy a másik fiúban mi minden forrong, hogyan támad majd rá, mocskolja be, és ráadásként önvédelemből hogyan telefonál majd a szüleinek, hogy meleg. A fiú kénytelen a LIA bentlakójának lenni, ahol terápiás módszerekkel igyekeznek meggyógyítani a homoszexualitást. Hinni akarja, hogy sikerülhet. De eljön a pont, amikor meg kell kérdeznie magától is, ki ő, hogyan lehet önmaga.

Egy könyv érdekes tud lenni számomra azért, mert film készült vagy készülni fog belőle. Néha nagyon jó regényeket is elolvasok egy filmre készülve, és szerzek új kedvenceket. (Pl. Nesbo ilyen volt számomra.) Előfordul azonban, hogy nem tetszik a kötet, és a filmtől is elmegy a kedvem. Sajnos, az Eltörölt fiú is erre lesz példa.

A cselekmény még érdekesnek is tűnt. Névről hall az ember átnevelő programokról, esetleg filmélménye is lehet róla. Láttam már én is problémás kamaszok átnevelő táborairól thrillert, akciófilmet, de drámát is. DE saját tapasztalatom nincs. Egy regény pedig mélyebb tud lenni a filmnél, megrázóbb. Konkrétan azt vártam Conley kötetétől, hogy hasson. Érzelmileg sokkoljon kicsit, és mutassa meg, mi zajlik egy ilyen csoportban.

De egyiket sem kaptam meg. A nagyobb baj, hogy érzelmileg nem tudtam átélni. A főszereplő fiú helyzete, az, ahogy a neveltetése küzd benne az ösztönökkel, nagyon jól meg van írva, és tényleg átérezhető. De semmi más. Számomra nem volt világos, miért olyan traumatikus egy ilyen exmeleg tábor. Nem éreztem át, hogy mennyire romboló az ide került kamaszoknak, amiket mondanak nekik. Még a főszereplő szemszögéből se jött le, hogy mennyire tönkretették. Van egy vonulata a cselekménynek, az egyetemi hónapokról. Itt van egy nemi erőszak is, amit szinte közönyösen dolgoz fel a karakter. Ezt még nehezebben tudom megérteni: hogy lehet ennyire semmilyennek, érzelmileg üresnek megírni egy ilyen trauma feldolgozást? Fájnia kellene, itt meg nem érdekel. Úgy érzem, a főszereplőt se.

A regénynek csak egy kis része játszódik a LIA berkei között, így arról sem kaptam sok újdonságot. Saját élményeken alapuló, szinte dokumentumregény, és mégis, nagyon szűken bánik a tényekkel a kötet. Ha már érzelmileg nem tud megrázni, hasson az adatokkal! De azt sem teszi. Pár módszer, pár csoporttárs, és ennyiben ki is merül. Nagyon kevés!

Nem tetszett a szerkezet sem. Ugrál az idősíkok között, és nem egyszer utal olyan személyekre, eseményekre is, akiket mi csak később ismerünk meg, hiszen az a flashback elem később van elhelyezve. Zavaros, ha kicsit nem figyelsz, már el is vesztetted a fonalat.

A stílusa nem lenne rossz, kellően olvasmányos és nagyon regényszerű a kötet. Akad benne egy-egy megragadó jelenet is, de ebből is elfért volna több is.

A film most lekerült az érdeklődési listámról, nekem röviden nem tetszett a kötet.

Conley: Eltörölt fiú - Mint dokumentumregény: 50% kevés tény, cserébe regényszerű. Átérezteti a cselekményt.

Szubjektíven: 35% kevés volt nekem a cselekmény is, a logika is, az érzelmi része is.